A zene racionális és szociológiai alapjai

Weber a zene és a társadalom különben is nehezen feltárható kapcsolatát az akusztika, a zeneelmélet, a zeneesztétika és saját filozófiai fogalmi apparátusával ragadja meg, és a rá jellemző széleskörű kitekintéssel a zenetörténet és az etnográfia akkor elérhető legszélesebb alapjaira helyezi. Eduard Baumgarten felidézi, hogy Wagner Trisztán partitúrájának első olvasása közben Weber megjegyezte: „Erre az írástechnikára volna nekem is szükségem, hogy végre mindazt, ami egymástól el van választva, egymás mellé helyezve és mégis egyszerre tudjam kimondani.” A zene racionális és szociológiai alapjai ennek az ars poeticának a jegyében született, és ennek köszönhetően kétszeresen izgalmas olvasmány.

Fordította, valamint az utószót és a jegyzeteket írta: Tokaji András

Tartalomjegyzék:

I. RÉSZ
A ZENE RACIONALIZÁLÁSA A HANGRENDSZEREKBEN
(Pszichoakusztikai és zeneelméleti fejezetek)
Diatónia és kromatika
A tonalitás elve
A harmóniai racionalizálás határai
Pentatónia
Kromatika és enharmónia
Primitív dallamiság
Hangközök, hangsorok, hangnemek
A dallam racionalizálásának stádiumai
A modern tonalitás alapjainak lerakása
A hangrendszerek belső feszültsége
A nyugati többszólamúság fejlődése. Polifónia
Kíséret, kiegészítés, interpretáció
A hangrendszer és a temperált diatónia racionalizálása
Temperálás

II.RÉSZ
A ZENE RACIONÁLIS ALAPJAI A HANGSZEREK VILÁGÁBAN
(Hangszertörténeti fejezetek)
A vonós hangszerek
Az orgona
A zongora

JEGYZETEK
UTÓSZÓ (Tokaji András)