Drámák

Bulgakov ​szinte mániákusan szerette a színházat. A közelébe akart kerülni, mindenáron.
1930-ban a szovjet kormányhoz intézett beadványára szerződtették segédrendezőnek a Moszkvai Színházhoz, ahol 1926 óta telt házakkal játsszák a Turbin család napjai című drámáját.
Kitűnően ismerte a színpadot, évezredes hagyományait s a húszas évek avantgardista kísérleteit egyaránt. „Egészen különleges tehetsége van a cselekményszövéshez, állandó feszültségben tudja tartani a nézőteret, figuráit a cselekmény során bontakoztatja ki, és biztosan vezeti a nézőt a darab határozott, sőt kiélezett következtetéseihez” – írta róla Nyemirovics-Dancsenko, a korszak egyik nagy hatású újító-rendezője.
Bugakov darabjai nem férnek el a megszokott színháztörténeti skatulyákban. Nincs kifejezetten groteszk, formabontó, pszichológiai vagy naturalista drámája- „Füytülök az elméletekre” – mondatja a Színházi regény hősével. Különös figurái bejárják a múltat, s elrepülnek a távoli jövőbe, de az emberiség gondjait viszik mindenüvé magukkal.

TARTALOM:

A Turbin család napjai (Rab Zsuzsa) 5
Menekülés (Hernádi László) 95
Képmutatók cselszövése (Karig Sára) 177
Puskin utolsó napjai (Szöllősy Klára) 241
Boldogság (Karig Sára) 309
Iván, a rettentő (Elbert János) 365
A drámaíró Bulgakov (Elbert János) 419