Ős-Faust, Az ember tragédiája

Részlet az utószóból:

„Eszményesítés ad művünkbe lelket” – mondja Ádám/Kepler tanítványa a prágai színben, s mintha ezeket a szavakat a klasszikus irodalmi alkotások művészi illusztrációira, képi újrafogalmazására szabta volna. Olyan szuverén művészi alkotásokra, mint Liezen-Mayer Sándor pompás kiállítású, díszes albuma, melynek Faust-illusztrációit a korabeli művészeti sajtó a „fametszet diadalának” nevezte, vagy akár az évtizeddel később a pesti Athenaeum kiadásában Zichy Mihály illusztrációival megjelent Madách-albumra. Hasonlóképpen vélekedett Goethe is az illusztrációkról, ahogy Eckermann feljegyezte: „Delacroix úr hatalmas tehetsége éppenséggel a Faustban találta meg valódi ihletőjét… az igazi művész kiteljesedett képzelőereje rákényszerít bennünket, hogy a helyzeteket épp oly jól elképzelhessük, mint ahogy azokat ő maga elképzelte.”