Euridike

Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
(Vidéki állomás étterme kopott és piszkos. Asztalok, tükrök, feslett bársonyú padok. Túlságosan magas emelvényen, mint oltárán a Buddha-szobor, ül a kaszírnő. Magaskontyú, hatalmas keblű asszony, öreg, kopasz, méltóságteljes pincér. - Mielőtt a függöny felmegy, hegedűszó hallatszik. Orfeusz csalja ki elmerülten az édes, lágy melódiákat hegedűjéből, mellette az apja ül, valami gyűrött papírra hajolva számol. Két pohár áll az asztalon üresen. A háttérben még egy vendég húzódik be a sarokba, kalapját szemére húzva, esőköpenyébe burkolódzva. Orfeusz átszellemülten hegedül, az apát elkapja a hétköznapi ember zavara a szépség előtt, mert nyugtalanul felkapja a fejét és erőltetett mókázássál igyekszik felrezzenteni fiát.)
AZ APA: Te fiú!
ORFEUSZ: Tessék? (Tovább hegedül.)
APA: Csak nem tőlem, agg atyádtól akarsz tányérozni?
ORFEUSZ: Nem. Játszom, mert jólesik. Magamnak