Nagy László - Saját képpel

Ismertető: Pályaszakaszt ​zár és újabbat nyit meg az 1956-os fordulópont és az addig megtett utat összegző Deres majális, de korántsem olyan éleset, mint az 1952-ben kezdődő. S míg e két időpont jelentősége nyilvánvaló a komolyabb pályaértelmezésben, már sokkal elmosódottabb az 1956 utáni bő két évtized egységének vagy szakaszokra tagolhatóságának megítélése, hiszen lényegében egységes ez a pályaszakasz. Ezalatt a költőnek három verseskötete jelent meg, s ezek is viszonylag távol egymástól. Mivel e kötetek több szempontból is megkülönböztethetők, eléggé természetesnek látszik, hogy a nagy perióduson belül a három kötetet három kisebb korszaknak lássuk. Erősíti ma már e nézetet az is, hogy Nagy László számára egy-egy kötete soha nem versek halmaza volt. Mint az utolsó könyv kapcsán a napló is bizonyítja: hosszú hónapokra igénybe vette a kötetszerkesztés feladata, jó néhány versét eközben írta, hiányzó helyeket kitöltve. Tehát nemcsak az egyes versekkel, hanem a kötetegésszel is közölni akart valamit.

----------------------------- Tartalom: Felsőiszkáztól Farkasrétig 7 Számvetések az életút határpontjain 15 Húsz évet betölve, Születésnapra, Virágok térdelnek, Ha döng a föld, Jönnek a harangok értem) Pályakezdések: az ösztönös tehetség, az agitátor, a józanodó, a stilizáló 26 Sajnálom, Elfogynak a fák, Az ördög hárfái, Tavaszi dal, Zuhatag, Ősz van újra, bolyongó, Aszály, Esti képek, Kovács, Téli krónika, Márta és Mária, Aranypénz-térdű szerető, Adjon az Isten, Csodafiú-szarvas) A látomásos-szimbolikus-mítoszi személeti-poétikai forradalom 54 Csodamalac, Gyöngyszoknya, Rege a tűzről és a jácintról, Sír a sas, Csönd van) Az értékeket teremtő-megőrző lírai-mítoszi hős önarcképei 89 Ki viszi át a Szerelmet, Versben bujdosó, Verseim verse) A társadalom-, az emberkép és a természetszemlélet 110 Havon delelő szivárvány, Kinek fáj, emberek, Szárnyak zenéje, A Zöld Angyal, Búcsúzik a lovacska, Ég és föld, Tűz, Asszony-fejű felleg, Gyümölcsoltó, Művem a tavasz, Medvezsoltár, Hegyi beszéd, Éljenek a fák!, A zöld sátor elégiája A természet-, az emberkép és a történelemszemlélet 143 Rapszódia, Víg esztendőkre szomjas, Tájkép magammal, Csodák csodája, Az Országház kapujában, 1946, A város címere, Kitűnik származásom, Vendégek jövetele, Délsziget nincs, Föltámadt piros csizma, Búskomor Vajda János, Seb a cédruson, Fejfáknak fejfa, A föltámadás szomorúsága, Szindbád, Szólítlak, hattyú A társadalom-, a természetkép és az emberszemlélet 167 Anyakép, Jártam én koromban, hóban, A vasárnap gyönyöre, Himnusz minden időben, a forró szél imádata, József Attila!, Bartók és a ragadozók, Záróra, fejlövés, Menyegző, Inkarnáció ezüstben, Madárijesztő, Artista, havazó tartományban, Háromkirályok, fakírral, Vidám üzenetek ciklus, Kormos és körei, Képversek és betűképek ciklus, Szépasszonyok mondókái Gábrielre, Gábriel, Bagolyasszonyka, Egzakt aszály, Vértanú arab kanca, Műtét anyánk szemén, Apánk a másvilágról, Balassi Bálint lázbeszéde, Gyászom, a Színészkirályért, Elhúllt bolondok nyomán Az érett költő korszakai 209 Az iszkázi poeta doctus: a műfordító 214 A prózai írások, a vallomások, a napló 220 A képzőművész és a kézműves (A Mindenség mutogatója) 228 A formálódó életmű fogadtatása és utóélete 233 Jegyzetek 239 Bibliográfia 249