Egyházvezetés és teológia a magyarországi református egyházban 1948 és 1989 között

Amikor a nyolcvanas évek közepén a Budapesti Református Teológián doktori fokozat megszerzésére jelentkeztem, a XX. századi krisztológiákról szerettem volna értekezést írni. A téma kutatása közben vetődött fel, hogy szükséges lenne megvizsgálni a szolgáló egyház teológiájának krisztológiai vonatkozását is. így kezdődött el egy hosszú kutató munka, amelyben - megvallom - több keserűségem, mint örömöm telt. Az értekezés témája viszont szükségszerűen megváltozott. Ennek megindoklása jórészt a következő oldalak feladata. Kálvin a jeruzsálemi zsinattal (ApCsel 15) kapcsolatban a következő kommentárt fűzi Lukács evangélista szavaihoz: "...valóban gyakran megtörténik, hogy akik a Krisztus tanításával szembeszállnak, a Krisztus szolgáinak címe (titulus) alatt lépnek fel. Az egyedüli orvosság: józan belátással (integris iudicis) hozzáfogni a tényállás megvizsgálásához. " Igyekeztem ehhez a józan belátáshoz tartani magam. Hogy sikerült-e, az olvasó ítéletére bízom. Hosszú mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a témára vonatkozó korábbi írásaimat és előadásaimat nem veszem fel az értekezés anyagába, azokat ugyanis a mostanitól eltérő szempontok szerint írtam.
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségemre voltak e munka elkészítése közben.
Mindenek előtt, a múlt év őszén elhunyt Vályi Nagy Ervinről kell hálás szívvel megemlékeznem. Biztatása és vezetése nélkül hozzá sem fogtam volna az értekezés megírásához. Mindenkor kész volt konzultálni, s ugyanakkor a legnagyobb megértéssel fogadta, ha megtorpantam egy-egy részletnél. Köszönettel tartozom Szűcs Ferenc professzor úrnak, aki vállalta, hogy tanszéke keretén belül doktorálhassak, és számos tanáccsal, megjegyzéssel segítette előrehaladásomat.