Ímhol vagyok - A Genezis könyvének filozófiai interpretációi

Heller Ágnes számtalan monográfia és cikkgyűjtemény után talán (legszűkebb kollégái, barátai szerint pedig biztosan) ezúttal a legjobb könyvét írta meg. Annyi bizonyos, hogy a legszélesebb érdeklődésre számottartó könyve ez, hiszen a Biblia elbeszélései a zsidó–keresztény kultúra alapszövegei – mind a vallás és mind a kultúra szempontjából. Hiszen a Genezis könyve üti le azt az alaphangot, amely nemcsak az egész Bibliát, de a civilizációnk alapját (értékeit, fejlődése irányait) is meghatározza – s vele a kimenetelét. A szerencsés, vagy inkább nagyon is aktuálisan univerzális témaválasztás a filozófusi pályafutás nagy összegzése is egyben. A könyv szerkezetében és stílusában harmonikusan szervül az egyetemi előadó ("A filozófia beszélgetős műfaj" – tartja Heller Ágnes) és a sziporkázóan szellemes, sőt: humoros esszéista, a filozófiatörténész és a nagy elődeivel és saját kortársaival egyenrangú párbeszédet folytató vitapartner, az etikai és az esztétikai gondolkodó – és a kétezer év, valamint a legközvetlenebb kora szellemtudományát homogenizáló jelentős filozófus. A mű a Biblia számos olvasatának (vallási, irodalmi, üdvtörténeti és filozófiai) interpretációs lehetőségeinek elemzésével indul, majd Szent Ágoston, Maimonidész, Eckhart mester, Kant, Kirkegaard, Buber, Walter Benjamin és Paul Ricoeur útitársak Genezis-értelmezései útján jut el a saját értelmezéséhez. Miközben persze, mint egy szimfónia alapmotívuma, a kétezer éven keresztül tartó szellemi utazáson, végig Heller Ágnes gondolataival éljük át ezt a nagy kalandot. "Hogy miért választottam a Genezis filozófiai értelmezésének témáját? – vallja Heller Ágnes. – Talán azért, mert szívesen veszem a kezembe a Bibliát s olvasásában mindig gyönyörűségem telik. Meg talán azért is, mert csodálom a nagy interpretálóknak azt a képességét, hogy élvezetesen képesek vegyíteni a bátorságot az alázattal. S végül azért is, mert az ezeken a szövegeken való gondolkodás kivezet az »éppen most« imádatába beleszédült korunkból, mivel mindaz, amiről itt szó van, túlmutat az időbeliségen. A nagyon ősi nagyon jelenvaló, s a nagyon jelenvaló nagyon ősi."