Rózsakunyhó (Elbeszélések és karcolatok)

"Még tele vagyok a Duna mente képeivel, a nagy folyó soha el nem múló, titokzatos messzeségeivel, amikor már befordulunk az erdőbe, és a rázós út hamar kiveri belőlem a Duna felett járó történelem borongását. Az út - szerencsére - nem tart sokáig. A keskeny gyalogútról becsúszunk a szűk hídon, és hogy úgy mondjam, kitárul előttünk a "Rózsakunyhó". (...) Ezek az írások nemcsak az erdőjáró Fekete Istvánt mutatják be, hanem azt is, aki a városban is nyitott szemmel figyelte a természetet, foglalkozott a vadászat, a vadgazdálkodás és a magyar vadászati kultúra – mindmáig jószerivel feltáratlan – kérdéseivel. Páratlan természettudományos ismeretanyag ötvöződik itt magas fokú írói tehetséggel. A kötet egyes vadászkalandjai vagy természetleírásai egymástól alig eltérő változatban szerepelnek az író más regényeiben, elbeszélésgyűjteményeiben is. A szerző élményanyaga azonban óriásai, szókincse, tündéri mesélőkedve kiapadhatatlan. Képes rá, hogy mindig más szemszögből, más eszmei célzattal ábrázoljon egészen hasonló természetképeket, vadászjeleneteket. Természetközeli írásai nyomán sokan kedvelték meg az erdő- és mezőjárást. Szívesen járt vadászni barátai társaságában, akik a fegyver mellett a tollat is jól forgatták.