Mezőváros és reformáció

Párosulhat-e ​gazdasági és kulturális emelkedéssel egy olyan politikai katasztrófasorozat, mint amilyen a Magyar Királyságot a török hódítással 1526 után érte? A művelődés-, kivált az irodalomtörténet-írás már régen rámutatott arra, hogy a XVI. század dereka táján a magyar (és azon belül különösen a magyar nyelvű) kultúra hatalmasat fejlődött. Előbb a hitújítás egymásra torlódó hullámain „a reformáció jegyében”, utóbb már a megújult katolicizmus hozzájárulásával. A XVI. század Európa-szerte az agrártermékek (főleg a hús) árának emelkedését hozta az iparcikkek rovására. Ez az ún. „árforradalom” minden struktruális változtatás nélkül fölértékelte a magyar gazdaság teljesítményét, hiszen hazánk Európa legnagyobb húsexportőrei közé tartozott. Az ország felosztottsága legföljebb nehezíteni tudta, hogy a magyarországi városok, mezővárosok és falvak népe sohasem látott mértékben kivegye részét a növekvő forgalomból, s abból tisztes haszonra tegyen szert. Sem a Habsburg, sem a török, sem pedig az erdélyi félnek nem állott érdekében a forgalom megakadályozása, hiszen változatlanul egymásra voltak utalva, s a kereskedelem megvámolásából mindhárom államnak tetemes haszna származott. E kötet a korai magyar polgárosodás eddig kevés figyelemre méltatott szektorát, a mezővárosokat emeli a vizsgálatok fókuszába, amelyek – mint kiderül – meghatározó szerepet játszottak a hitújítás befogadásában és a megélénkült kül- és belkereskedelem lebonyolításában. Mindegyik tanulmánya egy-egy olyan módos parasztpolgár életrajzából indul ki, aki kiemelkedő érdemeket szerzett a lutheri és kálvini reformáció, valamint az antitrinitarizmus elterjesztésében. Mindeközben az olvasó elé tárulnak számos egykor szépreményű, de azóta jelentőségét vesztett, sőt elfeledett település gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai is.