Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai

FÜLSZÖVEG
A legfontosabb elméletek megcáfoltan jönnek a világra...
Lakatos Imre (1922-1974) századunk egyik legkiemelkedőbb tudományfilozófusa. Karl Popper kritikus tanítványa volt, az anarchista Feyerabend szerint a racionalizmus utolsó nagyformátumú védelmezője.
TARTALOM
Lakatos Imre 7
A kritika és a tudományos kutatási programok metodológiája 19
Bevezetés: Kuhn és Popper 19
Popper nézeteinek tisztázása: Popper, Popper és Popper 22
Popper, avagy a dogmatikus falszifikációnizmus; az empirikus alap 22
Popper, avagy a "naiv" falszifikácionizmus: az "empirikus alap" 23
Popper, avagy a tudás növekedése 35
Tudományos kutatási programok; negatív és pozitív heurisztika 42
Negatív heurisztika 44
Pozitív heurisztika 46
Új pillantás a döntő kísérletekre 53
Megjegyzés a "metafizikai kutatási programokról" 55
Konklúzió: a popperi és a kuhni kutatási program 59
A tudomány története és annak racionális rekonstrukciója 65
Bevezetés 65
Rivális tudománymetodológiák; racionális rekonstrukciók, mint útmutatók a történetíráshoz 66
Induktivizmus 67
Konvencionalizmus 70
Metodológiai falszifikácionizmus 74
A tudományos kutatási programok metodológiája 79
A belső és a külső történet(írás) 92
A metodológiák kritikai összehasonlítása: A történelem, mint saját racionális rekonstrukcióinak próbaköve 98
Falszifikácionizmus, mint metakritérium: a történelem "falszifikálja" a falszifikácionizmust (és bármely más metodológiát) 100
A történeti kutatási programok metodológiája. A történelem - különböző mértékben - korroborálja racionális rekonstrukcióit 116
A metodológia apriorisztikus és anti-teoretikus megközelítései ellen 124
Konklúzió 127
A döntő kísérletek szerepe a tudományban 129
Konklúzió 153
Toulmin megértése 155
Bevezetés 155
Három irányzat a tudományos elméletek értékelésének normatív problémájáról 157
Szekpticizmus 157
Demarkácionizmus 158
Elitizmus 160
Toulmin és a wittgensteini "gondolatrendőrség" 164
Hegel és Wittgenstein Toulmin-féle darwiniánus szintézise 175
Konklúzió 185