Tisztgyár; Farkashajsza; A führer oroszlánja; Sivatagi madarak; A leghosszabb nap; Hihetetlen győzelem; A 22-es csapdája

HANS HELLMUT KIRST: TISZTGYÁR
1944 januárja. A náci Németország a végső pusztulásba rohan. Közkatonák és tisztek százai halnak naponta a frontokon. De az őrületnek folytatódnia kell! És ezt szolgálja a gyár. A TISZTGYÁR! Mert a tisztek nem születnek, őket avatott kezek gondosan megformázzák. Krist tisztjei és tisztjelöltjei nem gonosz, megátalkodott, hanem átlagos, hétköznapi emberek. A kiképzőtisztek többsége sérülékeny és problémákkal küszködő katona. A fiatal jelöltek között egyesek lelkesednek a Führerért, sokan közömbösek, mások ellenszenvvel viselkednek iránta. Az ellentétek egy fiatal kiképzőtiszt halálához vezetnek. Krafft főhadnagy kapja a hálátlan feladatot, hogy kiderítse: baleset történt-e, vagy gyilkosság?

JOACHIM PEIPER: FARKASHAJSZA
Karl Dönitz admirális, a Kriegsmarine kérlelhetetlen parancsnoka képtelen elfogadni azt a feltételezést, hogy az átkozott angolok megfejtették a feltörhetetlennek hitt szigorúan titkos kódot, az Enigmát.
Pedig az eredmények mást mutatnak. A szövetségesek csapást-csapásra mérnek a tengerek szürke farkasaira, a III. Birodalom U-boot flottája pedig egyre növekvő veszteségeket szenved el: egymás után merülnek hullámsírba vagy esnek fogságba a legendás ászok, Günther Prien, Ottó Kretschmer, Joachim Schepke…
A Birodalom hadvezetése kétségbeesett, de merész lépésre szánja el magát: csapatnyi kőkeményen kiképzett titkosügynököt juttatnak el Angliába, a biztos halálba, az apró, ámde roppant jelentőséggel bíró információért.
Feladatuk rendkívül nehéz, mindenféle támogatás és segítség nélkül kell behatolniuk a szigetország legszigorúbban őrzött létesítményébe, a Bletchley Parkba, és visszaszerezni a megfejtett Enigma kódkönyvét – ha létezik egyáltalán…
Egy egységnyi SS tiszt Angliában… ennél már csak egyetlen őrültebb és veszedelmesebb vállalkozás létezik: biztonságban hazajuttatni a bizonyítékokat, miközben az eg

JOACHIM PEIPER: A FÜHRER OROSZLÁNJA
Az USA hadvezetése 1944 tavaszán egy megdöbbentő felfedezéssel kénytelen szembesülni: a Luftwaffe egyik kísérleti bombázógépének prototípusa átszelve az Atlanti-óceánt, behatolt az Államok fölé anélkül, hogy az Air Force Intelligence tudomást szerzett volna róla! Míg a náci Németország vezetői elégedetten hátradőlve koccintottak az Amerika-Projekt sikerére, addig fanatikus, ám de kiválóan képzett tudósok egy csoportja már a második küldetést készíti elő rohamtempóban. A feladat: közel 4000 kg bombaterhet eljuttatni az első számú célpontba, New Yorkba... Elindul a versenyfutás az idővel, az előrenyomuló szövetségesek egymás után semmisítik meg a titkos kutatóközpontokat, miközben a Führer alig várja már a pillanatot, hogy bevethesse legféltettebb fegyverét, az Oroszlánt...

KEVIN POWERS: SIVATAGI MADARAK
Többszörös díjnyertes háborús memoár az amerikai hadsereg iraki jelenlétéről. A huszonéves Bartle őrmester és a tizennyolc éves Murphy közlegény csapata véres bevetésre indul az iraki homoktenger északi részén álló Al Tafar városért. Bartle a kiképzés során életre szóló barátságot köt Murphy-vel, és megígéri, hogy az álmait dédelgető, a háború brutalitására teljesen felkészületlen srácot épségben hazaviszi. Akkor még egyikük sem sejti, hogy a fizikai kimerültség, az ellenséges golyózápor és az őrjítő forróság minden szempontból kikezdi a bevetésen lévő katonákat. A fiatal Murphy állapota aggasztóra fordul, és Bartle sorsdöntő lépésre szánja el magát...

CORNELIUS RYAN: A LEGHOSSZABB NAP
Az Overlord hadművelet, a szövetségesek európai partraszállása pontosan 1944. június 6-án éjfél után tizenöt perccel kezdődött, annak a napnak első órájában, melyet ezentúl D-napként ismer majd a világ. Azokban a percekben az amerikai 101. és 82. légiszállítású hadosztály néhány különlegesen öszeválogatott ejtőernyős katonája kiugrott a repülőgépből Normandia fölött a holdfényes éjszakában. Öt perccel később és nyolcvan kilométerrel arrább a brit 6. légiszállítású hadosztály egy kis csapata ereszkedett le. Ők voltak a jelzők, azok a katonák, akik azt a feladatot kapták, hogy fényekkel kitűzzék a leugrási övezeteket az őket hamarosan követő ejtőernyősök és a vitorlázógépeken szállított gyalogság számára. A szövetséges ejtőernyős egységek világosan megjelölték a normandiai hadszíntér szélső határait. Közöttük húzódott, végig a francia tengerparton, az öt inváziós partszakasz: a Utah, az Omaha, a Gold, a Juno, és a Sword. A kora hajnali órákban, miközben az ejtőernyősök Normandia sötét sövényei között harcoltak, a legnagyobb hajóhad, melyet valaha látott a világ, gyülekezni kezdett e partok előtt: majdnem ötezer hajó szállított több mint kétszázezer katonát, tengerészt és a partvédelem katonáit. A támadás reggel fél 7-kor kezdődött, hatalmas légi- és haditengerészeti bombázás és tüzérségi össztűz előkészítése után, az invázió első hullámában néhány ezer katona gázolt ki a partra. Ami itt következik, az nem hadtörténet. Egyes emberek története: a szövetséges hadsereg katonáié, az ellenségé, akik ellen harcoltak, és polgári személyeké, akik belekeveredtek a D-nap véres forgatagába.

WALTER LORD: HIHETETLEN GYŐZELEM
1941. december 7-én reggel súlyos csapás érte az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját. Alighogy eltávoztak Washingtonból a japán kormány tárgyaló megbízottjai, amikor a japán haditengerészet egységei – elsősorban anyahajókról felszálló repülőgépek – váratlan támadást intéztek a Pearl Harbor-i támaszpont ellen, és megsemmisítették az amerikai flotta büszkeségeit. Ez volt a csendes-óceáni háborúnak az amerikaiakra nézve szomorúan végződő nyitánya.
Az amerikai flottának még arra sem volt ideje, hogy a csapásból felocsúdjon, amikor Japánban már újabb csapásra készülődtek. Yamamoto tengernagy, a híres Togo tengernagy tanítványa és a japán flotta legnagyobb tekintélyű vezetője, akinek fejében az új csapás terve megszületett, az eddig elért japán sikerektől megrészegülve most az előbbinél jóval messzemenőbb célt tűzött maga elé: az amerikai flottatámasztponttól kicsalogatja az Egyesült Államok még meglevő haditengerészeti erőit, lesállásból megsemmisíti őket, elfoglalja Midway-szigetet, ezt a Csendes-óceán közepén fekvő amerikai támaszpontot, és ezáltal megnyílik előtte az út az Egyesült Államok nyugati partja felé…
A japánok elbizakodottsága olyan mértékű volt, hogy még a legelemibb biztonsági intézkedésekről is megfeledkeztek, elhanyagolták a felderítést, nem ismerték az amerikai flotta erejét, sem hadmozdulatait. Az amerikai hírszerző szolgálat viszont hangyaszorgalommal gyűjtötte az adatokat, és a sok mozaik-darabból kialakult a nagyszabású japán támadás képe.
Az amerikai fél – természetesen – megtette ellenintézkedéseit, és így kiesett a legfontosabb tényező, amelyre a japánok számításukat alapozták: a meglepetés. Elkezdődött a csendes-óceáni háború legnagyobb tengeri ütközete, amely a japán flotta színe-virágának a teljes megsemmisülésével végződött. Olyan veszteség volt ez, amelyet a japán flotta többé sohasem tudott kiheverni.
A szerző, akit szinte megbabonázott a tenger óriásainak ez az egyedülálló összecsapása, lebilincselő érdekességgel írja le a mindössze három napig tartó, eseményekben gazdag küzdelmet, ahol szinte minden órában történt valami izgalmas vagy éppen drámai esemény. Nem sajnálta a fáradságot, több mint 30000 mérföldet utazott Tokióba, Washingtonba, Hawaiibe és Midwayre, a harcok közel 400 túlélőjével beszélgetett, hogy első kézből származó értesüléseket szerezzen, és hitelesen írhassa le az eseményeket. Könyve a szakmai hozzáértés, a pontosság és a publicista elhivatottság kiemelkedő terméke, amely szinte ugyanolyan drámai feszültséget kelt az olvasóban, mint amilyen a harc egykori résztvevőit töltötte el; aggódik az egyszerű hősök sorsáért, és a legyőzöttek iránt is feltámad benne a rokonszenv.

JOSEPH HELLER: A 22-ES CSAPDÁJA
Ismét egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Joseph Heller könyve Norman Mailer, James Jones, Irvin Shaw világhírű műveivel egyenrangú alkotás: a legjobbak egyike. Heller tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S ezen az abszurd helyzeten -a háborún – belül minden abszurd, ami csak történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai, amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossariannak és társainak, a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje előmozdítására. Yossarian keresztüllát a parancsnokok számításain, és elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére. Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton beleesik a 22-es csapdájába… A 22-es csapdája abszurd, vad, őrült szatíra, amelynek olvasása közben az ember hahotázik és káromkodik.