Szkítia kapui - Türannosz 1.

Dicsőség. Halál. Alexandrosz mellett harcolva, miközben az tűzzel-vassal eljutott a Perzsa Birodalom szívébe, Kineász látta a földre szállt hadistent - a szinte Homérosz sorai közül előlépett hőst, és a legrosszabb rémálmainál is szörnyűbb borzalmakat. Görög lovascsapatát újra meg újra a perzsák ellen vezetve Kineász kétszer is kiérdemelte a babérkoszorút bátorságáért, és szerzett néhány soha be nem gyógyuló sebet. Ám amikor hazatért keletről szülővárosába, Athénba, nem dicsőség lett az osztályrésze azért, mert együtt harcolt a világhódítóval, hanem szégyen és száműzetés.

Mivel nem maradt egyebe, csak a neve és a katonaként szerzett hírneve, beleegyezik, hogy néhány veterán társaságában a Fekete-tenger mellé, Olbia városába menjen, ahol a türannosz jó pénzt kínál a város nemeseiből álló lovasság kiképzéséért. Kineász és emberei azonban hamarosan rájönnek, hogy csak bábuk a türannosz hatalmi játszmáiban, amiket a polgárok ellen folytat, miközben külső veszély is fenyegeti a várost. Míg Alexandrosz a világ meghódításával van elfoglalva, a makedónok aranyra és gabonára éheznek - és Olbiában mindkettő bőségesen akad.

Kineász hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy szembe kell néznie a világ leghalálosabb hadigépezetével, mindössze a frissen kiképzett lovasságra, maroknyi zsoldosra és Olbia kiszámíthatatlan szkíta szövetségeseire támaszkodva. Egy szkíta látó sötét jóslatának terhével a vállán, egy gyönyörű harcosnő képétől kísértve, akinek a szerelme a halálát is jelentheti, Kineásznak lélegzetelállítóan merész tervet kell kiötölnie, hogy elkerülje a végzetet, amit az istenek előkészítettek számára.