Vezényelt történelem - sorsregény

A magyar nemzet halálos fájdalmairól. Az író fájdalmairól. Valamennyi felelős magyar fájdalmáról. És a nemzet fájdalomban megszépült arcáról, melyen a bajban is ott bolyong a Hit fénye és szépsége. Mint ahogy édes anyanyelvünkben, melynek csodálatos szavaival az író kifejezi a kifejezhetetlent. Gazda József Erdélyből, Sóhajföldről néz az egész Kárpát-medence sorsára.

Arról szól ez a sorsregény, hogy mi történt velünk évszázados magányunkban. Hogy mit tettek velünk, mit követtek el ellenünk a legvéresebb században, a huszadikban. Gazda József sorra vesz mindent, mint aki számadást készít az utókornak, hogy mik történtek, jaj mik is történtek!

Amíg élünk, még akkor is tiltakoznunk kellene a történtek ellen, ha nem lehetne jóvá tenni a veszteségeinkből már semmit sem. Mert ez a szörnyű kereszt elfogadhatatlan. Az, hogy nem élhetsz, nem létezhetsz, nem építheted önmagadat, mert ezen a földön, itt a Kárpátok karéjában – és azon túl is – útjában vagy valakinek, a szomszédodnak, a fölötted gyámkodó, téged elpusztítani akaró hatalomnak, hatalmaknak, valami leküzdhetetlen Erőnek, az ellen kiált.

E nagyszabású mű szerkezeti kerete egy óriáskoncert, egy szimfonikus költemény, melynek előadása 1901 első éjszakáján veszi kezdetét s 2000 december 31-én, szilveszter éjszakáján ér véget.