A vívómester, avagy a nő árnyéka a férfiszíven

Madrid, 1868. Forr a nyár, forrong a politika. II. Izabella királynő hatalma megrendült, az ellenzék emigrációban szervezkedik, egymást érik az összeesküvések. A hatalmi harcoktól megcsömörlött Ayala márki nyakig merül az élvezetekbe: szerelmi kalandokkal, szerencsejátékkal tölti napjait, és vívóleckéket vesz Spanyolhon legjobb mesterétől. Maestro Astarloa nem ártja magát a politikába. Ő másféle ideálok követője, divatjamúlt Grál-lovag. Urakat és úrfikat oktat a kardforgatás nemes művészetére, eljár kávéházi asztaltársaságába, esténként pedig, otthoni magányában szakkönyvet ír: a védhetetlen szúrás titkát keresi. Mígnem egy napon levelet kap egy rejtélyes ifjú hölgytől, és minden megváltozik... Szerelmi történet? Kosztümös krimi? Kalandregény? Történelmi példázat? Igen, igen, igen, igen. Szerzőjét a legjobb prózaírói hagyományok követőjeként ismerik immár szerte a világon. Az 1951-ben a spanyolországi Cartagenában született Pérez-Reverte az egyetem elvégzése után huszonegy évig újságíróként, haditudósítóként dolgozott. Hátizsákjában a legszükségesebb holmija közt mindig ott voltak Dumas, Stendhal, Balzac vagy Proust művei. Mert - saját megfogalmazása szerint - nem író ő, hanem olvasó, aki könyveket ír. És mert "ebben a mi zűrzavaros világunkban nehéz eligazodni. És minthogy az erkölcsi normák nem egyértelműek, jobb, ha az esztétikához tartjuk magunkat." Pérez-Revertét tudósítóként és regényíróként is nagyra becsülik. Sok elegáns díjat kapott, regényei előbb-utóbb filmforgatókönyvként végzik, bár ennek ő nem mindig örül. A vívómester Spanyolországban negyvenhét kiadást ért meg, sikerrel vitték filmre, és eddig tizenhat nyelvre fordították le.