Az önazonosság alakváltozásai az abszurd drámában

Samuel Beckett, Harold Pinter és Tom Stoppard művészetének színház-, és drámatörténeti újításai a 20. század második felétől napjainkig éreztetik hatásukat a színpadon világszerte. Műveik komplexitása,részletgazdagsága,a szövegek rétegzettsége olykor nagy kihívás elé állítja a színházba járó közönséget és az olvasót. Nekik nyúlt segítséget ez a könyv. Nyusztay Iván könyve bemutatja az abszurd keletkezéstörténetét, és kitér fontosabb jelentésváltozásaira. A drámatörténeti és műfajelméleti megközelítés mellett a szerzőre jellemző módon nagy szerep jut a filozófiai kitekintésnek is, amelynek köszönhetően betekintést kapunk dráma és filozófia termékeny kapcsolatába. Az önazonosság jelenségének és alakváltozásainak vizsgálata olyan nézőpontként szolgál, amely felől kirajzolódhatnak a tárgyalt drámaírók közötti alapvető különbségek és átfedések. A könyv emellett kísérletet tesz az abszurd határainak körvonalazására, és precíz műelemzések során nyomon követi a kiutat az abszurdból a modern tragikomédia világába.

Nyusztay Iván 1967-ben született. 2000-ben, a Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett doktori fokozatot angol irodalomtudományból. Jelenleg angol irodalmi, elsősorban drámatörténeti és drámaelméleti kurzusokat vezet egyetemi oktatóként. Szűkebb szakterülete, a Shakespeare-dráma mellett az utóbbi években az abszurd dráma került érdeklődése középpontjába. Sokéves kutatómunkája eredményeként a 2002-ben megjelent angol nyelvű Shakespeare-könyv után ismét fontos, hiánypótló mű született.