A ló a középkori arab irodalomban

Jelen munka több részből áll, melyek szándékom szerint szorosan összekapcsolódnak: az első rész egy tanulmány, amely a ló lexikográfiájának klasszikus és nyelvjárási bemutatása előtt arra keresi a választ, hogy a középkorban a különböző lótestrész-elnevezésekhez írt magyarázatok hogyan változnak szerzőről szerzőre, és mi lehet ennek az oka. Szólok a lóleírásokról általában és ezek különféle csoportosítási lehetőségeiről: az esszészerűen leíró, ritmikusan megfogalmazott külső leírásokról, melyeknek érdekes megfogalmazási módjához hasonlót találhatunk a mongolok lóleírásaiban is. Ilyen leírás például, amikor a szerző megnevezi, mi legyen az a három, ami széles egy lovon, mi az a három vagy öt, ami hosszú, mi az az öt, aminek rövidnek kell lennie.