Büntetés helyett

Dr. Vitrai József az EgészségMonitor ügyvezetője. A korszerű hazai egészségmonitorozás egyik elindítója. Nevéhez kötődik többek között a 2000. és 2003. évi Országos Lakossági Egészségfelmérés, valamint a Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ megalapítása. Kutatásokat vezetett a „Nemzeti drogstratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására” értékeléséhez, valamint a hazai elterelési rendszer eredményességének vizsgálatához.

A kötet, amit a kedves Olvasó most a kezében tart annak a törekvésnek egyik eleme, ami arra irányult, hogy pontosabban megismerjük az elterelést nyújtó szervezetek profilját,szakember-ellátottságát, szakmai célkitűzéseiket, alkalmazott módszereiket, a szolgáltatásokban, ellátásokban megjelenők véleményét az alkalmazott beavatkozások hasznosságáról, eredményességéről. Az intézményi leírásokon kívül tehát értékelő viszonyulásokkal,szakemberek és kliensek percepciójával is megismerkedhetünk. Mindezek természetesen nem adnak választ arra az alapvető kérdésre, hogy az elterelés mai formájában optimális válasz-e a kábítószer-probléma ezen szegmensben megjelenő sajátosságaira. Vajon az elterelésbe, különösen is annak megelőző felvilágosító szolgáltatásaiba kerülő személyek pszichés státusa, életvezetése indokolja-e ezen ellátások biztosítását, vajon azok, akik a rendőrség látókörébe kerülnek, különböznek-e az adott életkori és társadalmi csoportba tartozó nem droghasználó vagy drogokat használó, de a rendőrség által nem észlelt társaiktól? Ugyanakkor ezeket a kérdéseket érdemben lehetetlen vizsgálni anélkül, hogy egy hiteles és megalapozott intézményi/szervezeti körképpel rendelkezzünk. A jelen kötetben bemutatásra kerülő vizsgálatot végző kutatók – az elterelés intézményrendszer leíró elemzésén túl – több problémát is azonosítottak. Az egyik a rendszer szakmai irányítása. Az elterelésben részt vevő szakemberek ugyanis rendkívül széles tartományon belül, néha egymásnak ellentmondóan értelmezik az elterelés szakmai feladatait. A másik, talán kevésbé jelentős probléma az intézmények technikai irányítása. Intézményeken belüli kommunikációs zavarokat jelez, ha a szakemberek és az intézményvezetők nagyon eltérően vagy éppen ellentmondóan értékelik a működési feltételeket. További kérdéseket vet fel az, ha a szakemberek és az intézményvezetők által az elterelésről alkotott kép jelentősen eltér attól, amit a kliensek tapasztalnak. A kötet egy kis ablakot nyit, amelyen keresztül láthatóvá válik, hogy a rendszer rendkívül differenciált, sokszínű, ahogy sokszínűek az elvárások és az eredményességről alkotott elképzelések is. A bemutatásra kerülő tapasztalatok az első lépések azon az úton, melynek eredményeképpen utóbb valódi eredményességi vizsgálatokat lehet lebonyolítani.