A nemzetközi szociáldemokrácia és a fejlődő világ

Előszó
Az Európában hagyományos, hosszabb történelmi múltra visszatekintő politikai áramlatoknak - a liberalizmusnak, a kispolgári demokratizmusnak, a politikai konzervativizmusnak, a kereszténydemokráciának, illetve keresztényszocializmusnak - az egykori gyarmatokon a múltban nem voltak mélyebb gyökerei, s így a második világháború után függetlenné vált afrikai és ázsiai országokban kialakuló politikai hatalmi rendszerekre sem hatottak irányító tényezőként. Latin-Amerika azonban kivételt képez, mivel gazdasági-társadalmi struktúrája, s ennek megfelelően politikai áramlatai, a katolicizmushoz való kötődései révén közel állt és áll Európához, illetve Észak-Amerikához. Ősi civilizációja - Ázsiával és Afrikával ellentétben - marginális jelenségként maradt csak fenn, s a fejlett tőkés országoktól való függősége nem vezetett teljes gyarmatosításhoz. Ázsiában és Afrikában viszont a társadalmi struktúra sokfélesége, mozaikszerűsége (főleg Afrikában), az európaitól és az észak-amerikaitól való nagyfokú eltérése már önmagában véve is kizárta az említett irányzatok, illetve az általuk képviselt eszmerendszerek teljes mértékű adaptálását. Ugyanilyen hatása volt a civilizációs-kulturális örökség különbségének is, s mindenekelőtt a vallás óriási szerepének a politikai gondolkodásban. Ez már csak azért is eltéréseket szült az európai politikai gondolkodáshoz viszonyítva, mivel - mint ismeretes - Ázsiában és Afrikában az európai civilizációkkal összefonódott vallások, a katolicizmus és a protestantizmus alárendelt jelentőségűek voltak és maradtak jelenleg is. A társadalmi struktúra és a kulturális örökség mellett az európai politikai áramlatok viszonylagos gyengeségének harmadik okát abban jelölhetjük meg, hogy az imperialista elnyomás ellen vívott felszabadító küzdelmek elméleti támaszai nem lehettek azok, amelyek az imperialista gyarmatosítás számára jelentették az ideológiai alapot.