A skacok

„...a munkásszármazású 'skacok' az iskolai tudással szemben létrehozzák a saját 'ellenálló' kultúrájukat. Fogalmazhatunk pontosabban is: az iskolakerülés, az ellenkultúra, a tanterv (és az iskolai pedagógia egésze) szándékok reprodukciós hatásának 'kicsinálása' meglepő, s nem kevéssé ironikus eredményhez vezet - ezek a fiúk maguk 'diszkvalifikálják' magukat, ők puskázzák el annak esélyét, hogy középosztálybeli állásokba vetethessék föl magukat. Nem szerzik meg egyikét sem azon középosztálybeli képességeknek, amelyek az alaptantárgyak kitartó elsajátításának 'szándék szerinti' eredményei (s a munkára előkészítő fegyelmezettséget alapozzák meg). A diákok ehelyett lázadó és 'tanulatlan' munkásként alkotják meg identitásukat, olyanként, akinek egyetlen lehetősége betanított vagy segédmunkásként elhelyezkedni a kétkezi munkavállalók között." „A munkásosztály számára a kultúra nagyon is valóságos értelemben jelenti a nyelvi kifejezésmóddal folytatott küzdelmet. Ez nem azt jelenti, hogy a kultúrát mindenfajta elvontsággal szemben ellenséges viselkedéssé degradálnánk. Sokkal inkább azt, hogy olyan antagonizmusként definiáljuk, amely az absztrakt és szellemi tevékenység kifejezésében — legalábbis részlegesen — nem az individuális szubjektumra, hanem a csoportra, nem a használt nyelvre, hanem a megélt demonstrációra, a közvetlen érintettségre és a gyakorlati elsajátításra összpontosít."