A soanai eretnek

„Egyetlen pillanat sem maradandó, bármily aggódva-mohón akarjuk is megállítani a legnagyobb gyönyör percét – bármennyire igyekszünk is, nincs rá módunk. Francesco úgy érezte: egész élete azokból a lépcsőfokokból állt, amelyek e most átélt misztérium csúcsáig vezették. Hol is élhetne a jövőben, ha ezt nem tudja megtartani? Hogyan viselhetné el kárhozott létét, ha legbensőbb egének elragadtatásából ismét kitaszítják? A gyönyör földöntúli mámora közben az ifjúba belenyilallt a mulandóság fájdalma, a birtoklás gyönyörében a veszteség kínját érezte.”

(részlet)