Pénz a láthatáron

A legszebb feladat, amit el tudok képzelni, ebből a sziklából szavakat csiholni! Vajon mit mondhat, amikor őszinte? Vajon mikor őszinte? Most forró teát itatnak vele, hidegbe csavarják, aláíratnak vele - szerződéseket és fényképeket -, rángatják ide-oda és nem hagyják lélegzetet venni.
Érzem, hogy most engem figyel.
Egy szőke fürtöm előrehull, amint a papírra hajlok. Megdördül a világbajnok hangja, közvetlenül mellettem.
- Hadd lássuk, mit írt rólam az újságnak, kisasszony?
Vérvörös lettem és görcsösen szorítom a papirost. De mindenki rám néz és ha nem mutatom meg az interjút - kidobnak. Ha megmutatom, akkor is kidobnak.
Corner elveszi a papirost. A papiroson ennyi áll:
„Jemmy Corner. Jemmy Corner. Jemmy Corner.”
Úgy tesz, mintha olvasná. Évtizedekig tartó másodpercek telnek el. Jeff bele akar nézni a papirosba. Jemmy durván ellöki. Durván? Nem. Gyöngyéden.
Hozzám gyöngéden.
Amikor visszaadta az „interjút”, csak annyit mondott:
- Szeretném, ha ezt leközölné a lapja, változtatás nélkül.

(részlet)