A Farkasember (Klinikai esettanulmányok II.)

A ​Freud sorozat hetedik kötete, az 1993-ban megjelent „Patkányember”-hez hasonlóan esettanulmányokat tartalmaz. A „Farkasember” nem csupán a történet meghökkentő részletei és a leírás irodalmi értékei miatt vált híressé, hanem azért is, mert Freud itt számos, alapvető technikai, elméleti és metapszichológiai kérdéssel foglalkozik. A „Farkasember” a pszichoanalízis történetének leginkább feltárt esete – a különféle elemzések mellett magának a páciensnek a memoárjai, a vele készült interjúk is hozzáférhetők. Az orosz nemzetiségű Pankejev „ a Karamazov testvérek örököse”, „az orosz századforduló tipikus értelmiségi figurája”. Paszternak Zsivágó doktorára emlékezteti az olvasót.
A Katharináról és az Elisabeth von R. kisasszonyról szóló tenulmányok „úgy olvashatók, akár egy novella, és úgyszólván nélkülözik a tudományosság komoly jellegét”.
A „Gyereket vernek” című írás a gyerekkori szexuális elfojtás kovetkezményeit taglalja. A kötetben található még Freud „A női homosexualitás egy esetének pszichogeneziséről” szóló 1920-as tanulmánya is.