Az autodependencia útja

"A szerelem megengedi, hogy az, akit szeretek, egyre kevésbé függjön tőlem."

Apa és fia beszélget egymással. Az apa hosszasan magyarázza, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen szót kell fogadni a felnőtteknek, mert azok okosabbak. A kisfiú végül váratlanul megkérdezi: Mondd, apu, ki találta fel a telefont? A telefont, fiam, feleli az apa, Bell találta fel. Mire a kisfiú: És miért nem az apukája találta fel, ha egyszer ő okosabb volt?
Jorge Bucay, a világhírű argentin pszichoterapeuta, mint már megszokhattuk, ebben a könyvében is ilyen gondolatébresztő anekdotákkal, mesékkel, kis elbeszélésekkel illusztrálja mondandóját - ezúttal legfőképpen azt, hogy az ember ugyan nem lehet teljesen önálló vagy független, de csak akkor találhatja meg igazi útját az életben, ha a benne lévő gyermek nem függ senki mástól, csak saját érett, felnőtt énjétől. Az önismeret útján ezt a felnőtt énünket kell megtalálnunk, s aztán minden körülmények között, akár azt is vállalva, hogy sokaknak nem tetszik, ragaszkodni hozzá, hogy azok legyünk, akik vagyunk. S akkor, írja Bucay:

"Soha nem függök mások szavaitól, de mindig meghallgatom őket. Soha nem engedelmeskedem mások tanácsainak, de mindig figyelembe veszem őket. Soha nem függök a külvilág véleményétől, de mindig tisztán akarom látni, mit gondolnak rólam." Ezzel a könyvvel indítjuk el a szerző Camino-sorozatát, amely öt részből áll: Az autodependencia útja, A találkozás útja, A könnyek útja, A boldogság útja és A spiritualitás útja. (a Kiadó)