Hyperion bukása II. - A bukás

`Fredmahn Kassad ezredes felüvöltött, és a Shrike-ra rontott... A Shrike a tőle megszokottól eltérően nem tűnt el, nem szűnt meg ott lenni, hogy egyszerre itt legyen. Helyette lekuporodott, és karját még szélesebbre tárta. Az ujjai helyén lévő pengéken megcsillant a lilás égbolt. Fémfogai csillámlottak, ahogy kivillantototta őket, mintegy mosolyképpen... Kassad dühös volt, nem bolond. Nem akart beleszaladni a halálos ölelésbe, ezért az utolsó pillanatban félreugrott, átgördült a vállán, és a térdízületnél lévő tüskés pengék bokra alatt kirúgta a szörnyeteg lábát... Mintha egy fél kilométer vastag betonba ágyazott csőbe rúgott volna. Csak a saját lába törött volna el, ha az energiapáncél nem védi meg és nyeli el az ütközés erejét.` Az Időkripták völgye mögött feldereng a fájdalom komor, tüskés acélfája, szenvedést hozva a völgyben sorsukkal megküzdő zarándokokra, a Hyperion bolygóra, a bolygó körül harcoló űrhajóflottákra, s az egész emberiséglakta univerzumra.