Vásároljon könyvet mobil készülékével egyszerűen.
1 347 din.
Várható szállítási idő
19 munkanap.

A trieszti gyors (Saját képpel)

Athenaeum Kiadó, 2009
  • 331 oldal
  • Kötés: papír / puha kötés
  • jó állapotú antikvár könyv
  • ISBN: 9789639797857
  • Szállító: Szentendre Antikvárium

ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:

"Narancsholdak

Elindultam a Fekete-tengertől; bőröm bronzszínű és sós, kócos hajamat kiszívta a nap. Vonatunk elhalad az ibolyakék tenger és a Bukarest környéki napraforgóföldek mellett, majd a hegyeken átvágva gyantaszagú erdőbe ér. Tizenhét éves vagyok. Nyaranta szüleimmel rendszerint otthagyjuk Bukarest tikkasztó utcáit, és két hetet töltünk a tengeren, majd további két hónapot a Kárpátok lábánál, nagynéném brassói házában. Általában alig várom, hogy a hegyekbe érjünk: szomjazom a hűvös, friss illatú levegőt és a napkelték ragyogását. Idén csak ketten jöttünk anyámmal. Este érkezünk a tengerről, és én azonnal sétálni akarok egyet a környéken. Nina néném, anyám húga szerint inkább pihennem kéne, semhogy az utazástól felhevülve, csatakosan kimenjek az utcára. Nina néni szelíd és halk szavú, mintha mindig azon aggódna, hogy tanácsaival megbánt valakit. Éppen anyám ellentéte, akinek éles hangú kinyilatkoztatásaira mindig mindenkinek oda kell figyelnie. Kis unokatestvéreim, Miruna és Riri szintén marasztalnak, hogy inkább játsszam velük. Miruna lassan tízéves, és neki van a legkékebb szeme, amit valaha láttam."

FÜLSZÖVEG

Botorkálok felfelé az úton. Kavics megy a szandálomba. Kék ruhám, amit anyám varrt ócska függöny anyagból, mostanra már csatakos a sártól, és minduntalan beleakad az útszéli bokrokba, amik az ösvényke következő kanyarulatát rejtik a szemünk elől. Vörös vagyok és izzadt, és Mihai a kezemnél fogva húz felfelé, egyre csak felfelé. Málnabokrot fedezünk fel, Mihai lehajol málnát szedni. A piros szemeket egyenként a számba adogatja. Egyszerre érzem a fanyar gyümölcsöt és a Mihai kezére tapadt cigarettahamu kesernyés ízét. Tudom, hogy a számat még pirosabbra festette a málna, és tudom, hogy Mihai meg akarja csókolni ezt a piros szájat. Dörög az ég. Az eső olyan erővel zendít rá, hogy úgy tűnik, mintha ég és föld egyszerre okádná a vizet. Mihai gyorsan egy másik ösvényre kanyarodik, majd hirtelen esőházban találjuk magunkat. Bőrig áztunk. Kék ruhám a testemhez tapad. Látom, amint átüt rajta a mellbimbóm. Ez az ázott, áttetsző ruha testem minden porcikáját látni engedi. Mihai nejlonzacskót húz elő hegymászónadrágja zsebéből, a zacskóból pedig vastag fehér rongyot vesz ki. Mihai rám kacsint. - A hegyekben bármi megtörténhet - mondja.