Beatles-apokrif

„Jó pár tévhit kering a Beatles feloszlása körül. Pedig a megoldás, bár több tényezőből tevődik össze, valójában pofonegyszerű. Egyrészt régóta tudjuk, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Ráadásul itt akár több dudással számolhatunk, hiszen Lennonon és McCartney-n kívül Harrison is olyan tehetség volt, aki más zenekarokban vezéregyéniség lehetett volna. […] Másrészt a Beatles története akkor ért véget, amikor tagjai harmincadik életévükhöz közeledvén kezdték külön egyéniségként szemlélni a világot, és egyszeriben mindnyájuk számára teherré vált a húszas éveik legelején felvett - vagy éppenséggel a menedzsment által rájuk kényszerített - közös szerep.
Harmadrészt talán szimbolikus, mégis fontos jelentősége van annak, hogy a Beatles éppen akkor oszlott fel, amikor befejeződtek a hatvanas évek. Amikor végérvényesen felnőtt a „nagy”-nak aposztrofált generáció, amikor ez a nemzedék kénytelen volt szembesülni álmai beteljesíthetetlenségével, amikor a rendőrök könnygázgránátot dobtak a virággal tüntetők közé, és amikor a rock egy generáció lázadásából milliárdos iparággá változott.”