A korai reneszánsz

A ​korai reneszánsz az európai művészet legérdekesebb korszakai közé tartozik. Mondhatjuk úgy is talán, hogy a művészet történetének a legérdekesebb fejezete, ha ugyan egy korszaknak tekintjük az ész és a művészei érzékenység egymást követő felfedezéseinek e merész irányát és szakadatlanul változtatgató ívét – korszakolásaink végül is meglehetősen önkényesek. Akárhogy is, Cimabuétől Leonardo da Vinciig húzódik a kötetünkben szereplő művészek sora – festők, szobrászok, építészek: Nicola és Giovanni Pisano, Arnolfo di Cambio, Pietro Cavallini, Giotto, Francesco Traini, Andrea de Bonaiuto, Duccio di Buoninsegna, Simone Marini, Ambrogio Lorenzetti, Sassetta, Brunelleschi, Alberti, Andrea Pisano, Lorenzo Ghiberti, Verrocchio, Jacopo della Quercia, Luca della Robbia, Donatello, Masaccio, Andrea del Castagno, Paolo Uccello, Fra Angelico, Filippino Lippi, Domenico Ghirlandaio, Piero della Francesca, Andrea Mantegna, Perugino, Sandro Botticelli s mintegy csúcspontként Leonardo –, akik, arra-rendre, valamennyien valami újat hoztak, újító mestereknek bizonyultak a rajz, a szín, a formaalkotás, a fény-árnyék terén. Ez az itáliai történet a kötet fő vonala, amelyet párhuzamos történetként kísér a németalföldi kitekintés – Hubert és Jan van Eyck, Melchior Broederlam, Rogier van der Weyden, Hugo van der Goes, Hans Memling – a maga lényegében hasonló de talán színpompásabb, ragyogóbb, kevésbé klasszikusan kiegyensúlyozott, egyszerre racionálisabb és természetközelibb eredményeivel.