Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Szavak tánca és árnyéktánca - Irodalmi tanulmányok A vén cigánytól Harry Potterig
- 296 oldal
- Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
- jó állapotú antikvár könyv
- ISBN: 9789634467236
- Szállító: Mike és Tsa Antikvárium
A Szavak tánca és árnyéktánca irodalmi esszék és tanulmányok gyűjteménye. A kötetnyitó értekezés Vörösmarty Mihály nagy, látomásos versét elemzi, a könyv utolsó írása pedig J. K. Rowling Harry Potter-regényeit vizsgálja. A ciklusrend az irodalmár szerző érdeklődésének fontos sarokpontjaihoz kapcsolódik. Az első részben verselemzések, költői tendenciaértelmezések kapnak helyet, a második elméleti és kritikai műveket (gondolatokat, meggyőződéseket) tesz mérlegre, a harmadik a magyar századforduló prózájával foglalkozik, a negyedik pedig a mese 1920. századi alakulástörténetét vizsgálja.
A könyv szerzőjét eddigi művei (korábbi esszékötete, Arany-kismonográfiája, romance-monográfiája) alapján is önfejű irodalmárnak, bevett igazságokat felülvizsgáló, konformitás-attitűdöket elutasító gondolkodónak ismertük meg. E kötet tanulmányai is nemegyszer erős szakmai állításokat kérdőjeleznek meg, s másféle gondolatirányokat javasolnak. Kritikával szól Nyilasy a Babits-költészet filozofikusságát és objektivitását valló irodalmi meggyőződésről, határozottan bírálja a kései József Attila-költészet megközelítéseit, Tömörkény Istvánt nem regionális íróként, hanem a posztmodern minimálprózát megelőlegező alkotóként mutatja be, és részletes elemzésekben illusztrálja, milyen fantomfogalmakat tud teremteni, milyen zsákutcákat tud kialakítani a kritikai irodalom árnyéktánca.
Nyilasy Balázs kiterjedt módszertani kritikája kor- és szituációjelző szimptómaként is felfogható. Úgy tűnik, az irodalmi megértés területén az újabb évezredben végleg kiléptünk a strukturalizmus és a posztstrukturalizmus világából. Évtizedeken át megváltónak látszó vezérfogalmaink, teóriáink megbuktak: a modern elmélet nem tudta fölülírni a régi, tradicionális kérdéseket, az egyoldalúan befelé néző irodalomszemlélet elégtelennek bizonyult, a rendszernyelvészet eligazító erejébe vetett hitek illúzióként lepleződtek le. A Szavak tánca és árnyéktánca szerzőjének mindenesetre lehet némi igazsága: a szuverenitás, a hiteles intuíció érvénye, értéke e helyzetben éppúgy fölértékelődik, mint a mérlegelő körültekintésé, a józan észé és a rendszerépítés bűvöletét elutasító, kifelé forduló, korrekt, kognitív tudományoké.