A Német Demokratikus Köztársaság 1949-1990

Az NDK 1949. október 7-én az NSZK-hoz hasonlóan megszállási rendszerből jött létre. Társadalmának átalakítása két tényezőn alapult: a szovjet megszálló hatalmon, valamint a német kommunizmus hagyományán és ideológiáján. Az ország a Szovjetunió befolyási övezetének legnyugatibb európai előőrse lett; területén 380 ezer fős szovjet katonaság állomásozott. Jelenlétük az ország belső stabilitását és a NSZEP hatalmon tartását szolgálta, s garantálta az NDK külső biztonságát.
Mivel az NSZK felvállalta a korábbi múlt jogfolytonosságát, az NDK saját identitását az "első munkás-paraszt állam német földön" formulában találta meg. Így államisága nem nemzeti, hanem ideológiai, osztályalapon jött létre, s csak az NSZK szocialista alternatívájaként volt elképzelhető.
Fennállásának negyven évét végig kísérte az NSZK-val folytatott egyre kilátástalanabb verseny. Lakóinak milliói menekültek Nyugat- Berlinbe, majd onnét az NSZK-ba, ezért 1961-ben a berlini fallal szándékoztak véget vetni e folyamatnak.
A NSZEP az 1970-es évektől összekacsintott a lakossággal: röghöz kötésük fejében irreális ártámogatással és kiterjedt szociális hálóval igyekezett megnyerni lojalitásukat. Ez a rendszer azonban már az 1980-as évek elejétől egyre nehezebben volt finanszírozható. Amikor pedig a Szovjetunió megvonta az NDK támogatását, a NSZEP-állam azonnal összeomlott. A német és a szerves európai egység helyreállításában Magyarország a határnyitással 1956 után 1989-ben másodszor is európai történelmet írt.