Magyar neveléstörténeti tanulmányok I.

A szerencsésen gazdagodó neveléstörténeti szakirodalomban e tanulmánykötet helyét ott jelölnénk ki, ahol a problématörténeti megközelítés és a klasszikus értelemben vett forrásfeltáráson alapuló történeti kutatás találkozik. Ilyen értelemben jelent újdonságot például a gyermektanulmánnyal, a reformpedagógiával való foglalkozás, de a felekezeti iskolaüggyel foglalkozó írások is beleillenek az „új szempontok – új források” tematikájába.
Mikonya György tanulmánya az evangélikus pedagógusképzés eddig még feltáratlan forrásain alapulva tekinti át e felekezet neveléstörténetileg még alig kutatott korszakát. Felkai László tanulmánya a zsidó pedagógiai sajtó felívelő időszakát mutatja be alapos forráskritikai elemzéssel. Olyan korabeli sajtótermékekre hívja fel a figyelmet, amelyek eddig még nem kerültek a neveléstörténeti érdeklődés homlokterébe. Szabolcs Éva tanulmánya a gyermektanulmányi mozgalom, gondolkodásmód kezdeteinek feltérképezésére vállalkozik – korántsem a teljesség igényével. Az eddig még nem elemzett korabeli sajtó áttekintésével arra keresi a választ, hogy mi módon jelent meg Magyarországon a 19.-20. század fordulóján a szakmai közgondolkodásban az újfajta pedagógiának, gyermekről való újfajta gondolkodásmódnak a lehetősége. Mann Miklós tanulmánya a két világháború közötti pedagógiai sajtó fontosabb írásainak feldolgozása alapján igyekszik bemutatni a reformpedagógia nevezetesebb irányzatainak magyarországi hatását, a jelentősebb külföldi gondolkodókra vonatkozó szakirodalmat. Az 1945-50 közötti korszak ellentmondásos oktatáspolitikáját, azon belül az oktatásügy minisztereinek működését, koncepcióit tárgyalja Mann Miklós tanulmánya a miniszterek beszédeinek és a korabeli pedagógiai sajtóban megjelent írásainak elemzésével, bemutatásával.