Felsőfokú szakképzés és mobilitás, avagy egy kutatás tanulságai

A pszichológiában és a pedagógiában is lezajló affektív forradalom ráirányította a figyelmet arra, hogy a tanulás, a hatékony tanulás nem mindössze ismeretek reprodukálását jelenti, és nem kizárólag a kognitív képességek függvénye, nem elhanyagolható kompetenciaelemként az attitűdök is reflektorfénybe kerültek. A tanítás minőségén kívül az egyének saját személyes képességei, beállítódásai, motivációi nagymértékben befolyásolják az iskolai teljesítményüket és ezzel együtt tulajdonképpen az életútjukat is. A szociális környezet, az énkép, az egyén saját maga elé kitűzött céljai meghatározzák a tanulás szerepét és sikerességét. A 21. század kihívásai közé tartozik azonban az is, hogy az élethosszig tartó tanulás és az önszabályozó tanulás lépjen a régi típusú, iskolarendszerű oktatás helyébe, ahol a tanuló vállalja a felelősséget a saját tanulásáért, és kellő fokú autonómia jellemzi őt.
Milyen készségekre van szüksége egy fiatalnak, hogy útnak indulhasson? Mit tanulnak egy ilyen tanulmányúton? Kik tanulnak a legtöbbet, milyen egyéb jellemzőik, mozgósítható forrásaik vannak? Hogyan értékelik az utat saját képességeik és a feladatok nehézségének viszonylatában?
E könyv arra tesz kísérletet, hogy mindezeket a kérdéseket megválaszolja, és a felsőfokú szakképzés egy külföldi ösztöndíjprogramjának résztvevőivel kapcsolatos kutatás eredményeire támaszkodva bemutassa a tanulási eredményeket erősen befolyásoló önszabályozó tanulás összetevőinek, valamint a kommunikációs készségeknek a fejlődését.