Taksonyi beszélgetések a pedagógiáról

Romlik-e a gyermekanyag? Tapasztalatok és előítéletek a 21. század gyermekéről. A gyermekanyag szó mögött kérdőjel van. A válaszom: nem romlik… Miközben akkumuláljuk a tudást az iskolában és az iskolán kívül, állandóan szelektálunk. Nem győzöm hangsúlyozni minden pedagóguskörben, hogy miközben a tananyagot akkumuláltatjuk, gondot kell fordítanunk a szelekció lehetőségeire is. Az emberi agy szerencsére úgy lett örökítve, hogy ez a racionalitás az akkumuláció és a szelekció egyensúlyából alakul ki – ezt nevezzük intelligenciának.

Az intelligenciatesztek azon alapulnak, hogy a kisgyerek vagy a felnőtt hogyan tudja megkülönböztetni a fontost a nem fontostól, a lényegest a lényegtelentől. A veleszületett adottságra és az emberi „gyermek-anyag” állandóságára rárakódik a felhalmozott írott és elektronikus tudás, amelyet most már az iskola biztosít és továbbít. Derűlátó ember vagyok. Teszünk a társadalmi környezet szennyezése ellen, hogy az értékek és a felhalmozott tudás domináljanak. Nyolcvanadik életévemen túl, véletlen folytán éppen pedagógusok körében, gyakran kerülök abba a helyzetbe, hogy fiatalabb kollegáim panaszait hallgatom a mai világ értékvesztéseiről, a mindennapi élet elsekélyesedéséről, a tömegkultúra kilátástalan jellegéről, az iskola romló színvonaláról, az ún. globalizáció ártalmairól, a jövő kiszámíthatatlan esélyeiről stb.