A magyar emigráns irodalom lexikona I. (töredék) A-G

Évtizedes, a szakemberek és az érdeklődök által szinte naponta érzékelt hiányt kíván megszüntetni a Petőfi Irodalmi Múzeum, az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Magyarságkutató Intézet e lexikon közreadásával. A külföldön élt vagy ma is élő magyarok munkásságának teljességre törekvő feltérképezésére mindmáig senki sem vállalkozott, jóllehet a közhely, mely szerint alkotásaik kultúránk szerves részét képezik, egyidős közös hiányérzetünkkel. E tartózkodás okai között bizonyára nagy hangsúly esik a politikaiakra, bár megítélésünk szerint a szakmai nehézségek (az alapkutatások elmaradottsága, a források elégtelensége és adataik megbízhatatlansága) is nagyban lohasztották a vállalkozókedvet. Munkánk során mindkét akadállyal volt alkalmunk szembenézni. A szakmaiak esetében elsőként azzal szomorú ténnyel, hogy nemzeti könyvtárunk hungarika gyűjteménye távol áll a teljességtől. Nincs még hungarika névkataszterünk, s polcainkról hiányzik a külföldi magyar irodalom bibliográfiája is (mindkettő most készül). A közkönyvtárainkban fellelhető mintegy ezer emigráns sajtótermék foghíjai is meglehetősen nagyok, s közülük mindössze három (Katolikus Szemle, Új Látóhatár, Magyar Műhely) került - ha nem is teljes terjedelmében - repertorizálásra. E nehézségek dacára arra törekedtünk, hogy gyűjtőkörünket a lehető legszélesebbre tágítsuk. A szépírók mellett szócikkjegyzékünkbe soroltuk a társadalomtudományok művelőit, a teológusokat, a sajtó és a könyvkiadás munkásait, valamint a humaniórák egyetemi tanárait is. Munkánkban azokat is szerepeltetjük, akik életüknek csak egy szakaszát töltötték külföldön. Bár a teljességre törekvésről nem mondtunk le, szakítanunk kellett a hagyományos életrajzi lexikonok azon gyakorlatával, mely csak kerekké formált szócikkek közlését teszi lehetővé. Úgy véljük ugyanis - s ebben Szinnyei József és Gulyás Pál példája erősít minket hogy a mégoly csekély információ közlése is előnyösebb szerkesztői elv az adathiány miatt kirekesztőnél. Némi magyarázatot kíván kötetünk címválasztása.


Az elmúlt százötven év politikai viharai és gazdasági megpróbáltatásai sok százezernyi magyart késztettek arra, hogy szülőföldjétől távol igyekezzék élete biztonságos kereteit kialakítani s ambícióinak teret nyerni. Az emigráció tagjai közül az évek során sokan tettek szert kisebb-nagyobb hírnévre a befogadó ország tudományos vagy művészeti életében. A Magyar Emigráns Irodalom Lexikona - a hazai életrajzi adattárak sorában elsőként - éppen az ő pályafutásukat igyekszik bemutatni annak a felismerésnek a jegyében, mely szerint a külhoni magyarság munkássága kultúránk szerves részét képezi. A kötet összeállítója igen tágan értelmezi az irodalom fogalmát, így a szócikkeik - a szépírókon túl - az újságírók, lap- és könyvkiadók, történészek, zene-, irodalom- és művészettörténészek, szociológusok, közgazdászok, jogtudósok, valamint teológusok pályafutását is taglalják, mégpedig tér- és időbeli korlátok nélkül, a tevékenység megítélésének milyenségétől függetlenül. A lexikon első kötetében több mint 1700 személy életrajza kapott helyet műveinek teljességre törekvő felsorolásával. A szócikkek sorában a kiadvány mintegy 100, az emigráció kulturális és politikai mozgalmaiban kiemelkedő szerepet betöltő intézmény és sajtótermék leírását adja. A kötetet - a jobb tájékozódást elősegítendő - földrajzi mutató és álnévmutató egészíti ki.