Nobel-díjasok műveinek „újraalkotása”

Nobel-díjasok műveinek „újraalkotása” – hangzik könyvünk címe, első látásra minden bizonnyal kissé meghökkentően. Hiszen ki is merhetne „újraalkotni” olyan műveket, amelyek a nemzetközi irodalom alkotásainak értékelésénél joggal kiérdemelték a Svéd Királyi Akadémia elismerését, a különböző tudományágakban nemzetközi szinten kapható lehető legrangosabb kitüntetést, amely minden évben Csupán a saját tudományterületén legkiválóbb teljesítményt nyújtó kutatónak, művésznek adományozható.
Az alcím: „Kertész Imre és Herta Müller művei fordításainak egybevetése” kissé már közelebbi információt ad a tanulmányunkba betekinteni kívánó olvasónak. Két olyan regényt választottunk a magyarról németre és a németről magyarra fordítás vizsgálataihoz, mint Kertész Imre Sorstalanság és Herta Müller Atemschaukel című műveit. Kertész 2002-ben, Müller 2009-ben érdemelte ki a díjat. Az előbbi regénynek két, egész terjedelmében hivatalosan publikált fordítását vontuk be az elemzésbe, az utóbbinak egy minden fejezetet tartalmazó fordítását, ill. egy másik fordító tollából elkészült három fejezetét. A fordítások kapcsán nem irodalomelméleti, irodalomesztétikai, irodalomkritikai elemzésről írunk a következő oldalakon. Célunk a műveknek a fordítástudomány szempontjai alapján való megközelítése, azoknak ezen a téren történő egybevetése.