Évszázadok orvosai

FÜLSZÖVEG
A tanulmánykötet első része az európai orvostudomány fejlődését reprezentáló személyiségekről szól. A megidézett klasszikusok tanítása egy-egy orvostörténelmi korszak jellegzetes szemléletét, munkamódszerét is megjelentíti. Ugyanakkor az egymást követő, egymásnak olykor ellentmondó, de mindig szervesen kapcsolódó életművek összegeződésükben az európai tudományos medicina lényegi egységét tükrözik. A kötetben közölt tanományok másik csoportja az orvos és az államhatalom szükséges, de gyakran nehéz és problematikus együtműködésével foglalkozik. A közegészségügyi munka területeiről hozott történelmi példák többsége hazai vonatkozású. Vissza
TARTALOM
Bevezető 7
Klasszikusok
A 2450 éves Hippokratész 11
Avicenna (980-1037) Kánonja és az európai orvostudomány 18
Paracelsus (1493-1541) orvostörténelmi jelentőségéről 37
Hermann Boerhaave (1668-1738) 47
Laennec (1781-1826) és Skoda (1805-1881), a belsgyógyászati diagnoszika klasszikusai 55
Korányi Sándor (1866-1944) a magyar orvostudományban 63
Az orvos és az államhatalom
Adam Chenot (1721-1789) érdemei a pestisjárványok megfékezésében 75
Orvosok a nagy francia forradalomban 83
Az orvos és az uralkodó (Zimmermann doktor Nagy Frigyes betegágyánál) 89
Korányi Sándor a magyar közegészségügyben 98
Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különösen tekintettel az OKI tevékenységére 106
Epilógus 147