Kombinált bilingualis oktatási módszer

Tizenhetedik éve vagyok gyakorló pedagógus. Szaktárgyaimat, az állatélettant és az anatómiát oktatom egyetemeken, alapvetően anyanyelvemen, magyarul. Azonban emellett az utóbbi hat tanévben ugyanezt meglehetősen intenzíven műveltem más nyelveken is, aszerint, hogy arra az általam ismert három idegen nyelv (angol, német, orosz) melyikén volt aktuálisan nagyobb szükség. Eközben szerzett gyakorlati tapasztalataim az idegen nyelvű oktatás témakörében való további elmélyedésre sarkalltak. Szembekerültem ugyanis a külföldi hallgatók anyanyelvén történő oktatása során egy olyan problémával, amit így, vagy úgy, de meg kellett oldanom. A megoldást egy olyan új, kombinált kétnyelvű oktatási módszer kidolgozása, és 1988-tól a gyakorlatban történő alkalmazása jelentette, ami alapvetően eltér az eddig hazai, vagy nemzetközi vonatkozásban alkalmazott bármely bilingualis módszertől. Az utóbbi három tanév alatt azonban, miközben módszerem a nálunk tanuló külföldi egyetemisták itteni tanulmányait már eredményesen támogatta, gyökeres változások történtek szerte a világban, s különösen számottevőek idehaza. Így felgyorsultak azok a törekvések, amelyek minket a kultúra és a tudomány területén is minél előbb "Európához", ill. a fejlett világhoz akarnak csatlakoztatni.
Érthető hát, ha ebben mi sem tétlenkedünk. És értelemszerű az is, hogy a módszer többféle lehetséges alkalmazási területe közül a mostani időszakban leginkább a hazai diákjaink oktatását segítő adaptálási lehetőséget vizsgálom. Hiszen jól ismert mindnyájunk számára, hogy itthon jelenleg hányféle izgalmas, megoldandó aktuális kérdés merül fel a nyelvtanulás és a nemzetközi szakmai integráció témakörében. S ha már a külföldieket segítő szakmai foglalatosság "melléktermékeként" új pedagógiai eredményekre tehettünk szert, szálljon ennek haszna vissza fiatalok boldogulását elősegíteni. Mindez jól egybeesik a nemzetközi törekvésekkel is, minthogy a multikulturális és többnyelvű társadalmak létrejötte egyre erősebben érezhető tendencia a világban. Ezért a multikulturális oktatás iránti közös igény is egyre erőteljesebb, ami jelenleg igen intenzív útkeresésben nyilvánul meg másutt is.
E tanulmány megírásakor elsősorban nem a módszer leíró ismertetése volt a célom, mert azt részletesen tartalmazzák más elérhető publikációk, pl. Oppel 1989a, 1990a, b, c és a még megjelenésre váró egyéb közlemények. Célom ezzel szemben a gyakorlati alkalmazhatóság lehetőségeinek elemzése. Ezen belül is különös tekintettel a magyar hallgatók oktatására. Mindezt törekedtem abban az összefüggésben bemutatni, ahogy azt az új oktatási koncepció szellemisége, s a fejlett világhoz való mielőbbi integrálódás igénye megkívánja.
Mivel azonban a módszer új, és éppen ezért még kevesen ismerhetik, mégis ismertetnem kell annak lényegét is, addig a mértékig, amíg azt a fő mondanivaló nyomonkövethetősége igényli.