Kánon és olvasás – kultúra és közvetítés I-II

A konferencia témáját ismételten úgy próbáltuk meghatározni, hogy biztosítsa a kérdésföltevések kapcsolódását és a gondolatmenetek összevethetőségét, egyszersmind tág, az irodalmi-művészeti korszakhatárokon átívelő mozgásteret hagyjon az előadóknak. Hiszen olyan szakmai találkozó kereteit kívántuk megteremteni, amely minél több fiatal bölcsész számára kínál lehetőséget gondolatainak akár eltérő szemléletű pályatársakkal való megvitatására. Naivitás lenne persze azt hinni, hogy egy óhatatlanul rövid tanácskozás akár csak közelítőleg teljes körképét adhatja a fiatalabb, pályáján induló nemzedék(ek)et foglalkoztató kérdéseknek. Mégis fontosnak tartottuk, hogy a konferencia sokszínű képpel szolgáljon az elméleti alapvetések és a választott módszerek tekintetében éppúgy, mint a vizsgálódás területének körülhatárolása szempontjából. Mindeközben a kortárs irodalom helyzetének s jellegének a mérlegelését is feladatnak tekintettük. Ez az érdeklődés világosan megmutatkozik a klasszikusnak mondható irodalomtörténeti tanulmányokban is, amelyek nem egy esetben magukban hordozzák az értelmezői nézőpont megújításának törekvését, méghozzá oly módon, hogy megőrizik, egyben elevenné is teszik az irodalomtörténet-írás legjobb hagyományait. Látókörünk kiterjesztése végett nagyobb súlyt fektettünk a társművészetek és a tömegkultúra, illetve a kultúraközvetítés feltételrendszerének elemzésére is, mely kérdések alapjaiban érintik a műveltség és a kortárs művészetek társadalomban betöltött szerepét, lehetőségeit. Figyelmet érdemel egyfelől, hogy újabban számos fiatal kutató érdeklődése fordult az avantgárd és neoavantgárd alkotások felé. A kísérletező esztétikai törekvések pedig természetüknél fogva igénylik a különböző művészeti ágak együttes górcső alá vételét. Másrészről úgy tartjuk, ha az irodalomolvasás helyzetének és esélyeinek, a kulturális élet szerkezetének s közvetítő rendszereinek vizsgálatát fontosnak ítéljük, annak sürgető elemzése adódik, hogy jelentősen változó kulturális közegünk milyen hatással van a legfiatalabb – s részint rajtuk keresztül az idősebb – nemzedékek olvasási szokásaira. Hiszen a jövő olvasói a jelen diákjaiból lesznek.