Jegyzetfüzet II.

„Hogy ne volna rossz a világban? Úgy van rendjén, hogy a világ ne feleljen meg a vágyainknak. Ha pedig nem felelne meg, de rosszat nem tartalmazna, az azt jelentené, hogy a mi vágyaink rosszak – fenékig. Ez pedig képtelenség.
Sok fokozata van annak a távolságnak, amely a teremtett világot Istentől elválasztja. Van olyan távolság, ahol lehetetlen Istent szeretni. Anyag, növények, állatok. Nincs többé rossz: az Isten ártatlanságának tükörképe. Mi olyan ponton vagyunk, ahol a szeretet éppen lehetséges. Ez nagy kiváltság, mert az egyesítő szeretet arányos a távolsággal, amelyet áthidal.
Isten olyan világot teremtett, amely nem a lehető legjobb, hanem tartalmazza a jónak és a rossznak minden fokozatát. Mi azon a ponton vagyunk, ahol a lehető legtöbb rossz van. Túl rajta kezdődik az a fokozat, ahol a rossz ártatlanná válik.”
Simone Weil