Gyökereink

Két nagy fejezetre oszlik a kötet: az első fejezetben szinte az uralisztika kutatási módszerének jelentős megújítójaként, a paleoszibériai nyelvek vizsgálatával foglalkozik, mivel ezek területileg közel találhatók az uráliakhoz, továbbá sok tipológiai hasonlóságot mutatnak ez utóbbiakkal, sok kérdésre választ tudnak adni. A szerző sorra veszi az egyes nyelvekben a grammatikai kategóriákat, egybeveti őket, vizsgálja tipikus vonásaikat. Ezzel az egybevetéssel már túllép a hagyományos uralisztika határain, olyan területre tapos utat, amely néhány évtizeddel ezelőtt még kívül esett az uralisztika kutatási körén. A Pusztay felvázolta kép igen egységes, de a szerző maga sem zárja ki a tévedések lehetőségét. A második fejezetben elsősorban a személyét ért kritikákra válaszol, félreértéseket tisztáz, hosszasabban tárgyalja a tudományos munkában felmerülő etikai kérdéseket, szervesen kiegészítve az első rész tartalmát. Bár szakszerűen tudományos mű, igen olvasmányos, és a napjainkban sokatat érdeklő magyar nyelv eredetével foglalkozik.