A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor költészetében

Weöres Sándor tipikus XX. századi retorikus költő. Retorikus sajátsága, hogy hatni akar, és "emberfölötti áramok"-at alkalmaz: ezzel kiszakítja az olvasót mindennapjainak prózai világából. A szerző, Nagy L. János harmadik Weöres-könyvében a retoricitás klasszikus és modern fogalmát vizsgálja. Legfontosabb elemzései a chiasztikus struktúrákat, a költői hangzásokat, a szövegvariációkat és a többrészes kompozíciókat kutatják. Minden egyes értelmezés a verselés hangsúlyain és metrikai-ritmikai szerkezetén alapszik. Nagy, L. János meghatározott elméleteket alkalmaz: a funkcionális stilisztikát, a szemiotikai textológiát, a szimultán verselést. Az értelmezésekhez és a következtetésekhez a szintaktikai, szemantikai és pragmatikai oszcillációk segítségével jut el. Ezt a könyvet a szerző és a kiadó Weöres 90. születésnapjának (1913. június 22.) tiszteletére szánja.