Kassai József Magyar-Diák Szó-könyvének 1815 körül szerkesztett befejező része a Toldalékokkal - Saját képpel

Ismertető: Nemcsak a magyar nyelv történetének, hanem a magyar művelődéstörténetnek is becses emléke Kassai Józsefnek a XIX. század elején készített és utolsó kötete kivételével 1833-36 közt megjelent szótára. Kassai, Baróti Szabó Dávidnak e jeles tanítványa és követője, kora nyelvhasználatának kitűnő megfigyelője volt; figyelmét elsősorban a népnyelv kötötte le. Sok ezer tájszót jegyzett föl, s amikor ezeket szótárába iktatta, legtöbbször értékes tárgytörténeti magyarázatokat is fűzött hozzájuk. Kassai szótárát azonban mindmáig csak töredékesen ismertük; a most kiadásra került utolsó „csomó", amelynek eredeti kézirata a pécsi Egyetemi Könyvtárban van, az eddig kiadatlan befejező rész első kidolgozását tartalmazza. A szótári részhez három függelék csatlakozik; ezek közül a második tartalmazza legrégebbi, 1815 körül kidolgozott nyelvhelyességi szótárunkat. Ugyancsak e függelékek új oldalról mutatják be Kassait mint szavaink eredetének magyarázóját: legtöbb szláv, latin és német eredetű jövevényszavunknak helyes magyarázatát már nála megtaláljuk. Az utolsó függelék a magyar szókészlet idegen elemeit összeveti a szomszédos népek jövevényszavaival, s ezzel közelebbről meghatározza nyelvünk helyét az európai nyelvek közt.
Tartalom:
------------TARTALOM
Gáldi László : Előszó 7
I. A kiadásra kerülő kézirat 7
II. A szótár befejező része 10
III. A Toldalékok 29
Kassai József Magyar-Diák Szó-könyvének befejező része 49
Hármas toldalék
I. Toldalék 245
II. Toldalék 273
III. Toldalék 317
Bé-fejezés 323- További ismertető: "Belelapozás".