A magyar aranypénzverés története (vezető)

ELŐSZÓ
A kora középkori Európa fizetőeszköze az ezüstdenár volt. Ennek válsága azonban már a XI. században jelentkezett: a Német-Római császárságban a különböző, pénzkibocsátási joggal rendelkező tartományurak évente új pénzt adtak ki, amely egyre silányabb minőségű volt. Az állandó értékű pénz hiánya a kereskedelmet érzékenyen érintette, és a XII. századra elterjedt a veretlen ezüsttel történő fizetés, amely mellett a vert pénzek a váltópénz szerepét játszották. A kereszteshadjáratok folyamán egyre élénkülőbb nemzetközi kereskedelem azonban már nem tudott megelégedni a nehézkes ezüstrúdvalutával, ugyanakkor az uralkodóknak a pénzverésből származott hasznát is csökkentette a veretlen ezüstnek, mint fizetési eszköznek használata. A különböző pénzjavítási reformkísérletek nem jártak eredménnyel. Gyökeres változásra volt szükség, a kereskedelem új és állandó értékű pénzt kívánt, amely igényének kielégítését az aranyban találta meg.