Sirató - Életem panaszos könyve

Zsigmond Erzsébet több mint húsz esztendeig írta önéletírását, amely tulajdonképpen két részre oszlik. Az első egység egy tipikusnak mondható, a kronológiai sorrendet lazán kezelő biografikus visszaemlékezés, míg a második egység már drámai hangú panaszkönyv, amelynek címzettje a szerző időközben elhunyt leánya. Az édesanya lányának ír, fájdalmát írja meg, és a halálesetet középpontba állítva egyben újraéli, újraértelmezi életét. A kötetnek szakmailag fontos részét képezi Keszeg Vilmos utószava, amely a népi önéletírás műfajáról értekezik a kézirat ürügyén. A kutató szerint e műfaj létrejöttében mind a folklór, mind a hivatásos művészet sajátosságai megtalálhatóak, viszont a népi epika szemlélete a döntő, a végterméket a folklórhoz, azaz a népi írásbeliséghez kell sorolnunk.