" Én is szakisztanék" Írások Nyelvről és szerves Műveltségről.

ELŐSZÓ
Részlet a könyvből:

"A fordítónak általában nem kötelessége méltatni az általa magyarra ültetett művet. Az szokott történni, hogy a műről rangos bírálók írnak rangos folyóiratokban, a fordítót legföljebb (elég ritkán) a napilapokban vagy a rádióban kérdezik meg, ahol öt percben mondja el egyéni benyomásait („Miért tetszik nekem a könyv?" címen), és beszél a mű által felvetett „sajátos fordítási nehézségekről".
Most egyikről sem fogok beszélni. A Hamlet malma jelentős és sokrétű mű, melyről többféle nézőpontból lehet szólni: például tisztán irodalomtörténeti, tudomány- és művelődéstörténeti, vagy akár csillagászati és földtörténeti szempontból. Ezt azonban átengedném a hivatásos bírálóknak, akik mellesleg egyáltalán nem tülekednek azért, hogy a könyvről írhassanak. Valószínűleg nem azért, mert gyengének tartják a fordítást (bár ezt is megírhatnák). A jelen írásból remélhetőleg az is ki fog derülni, mi az oka a már-már tüntető hallgatásnak. Elkötelezettje és robotosa vagyok az e hazában már harmadik évtizede - lendületesen és hivatalos elismerés nélkül - folyó szerves műveltségi kutatásoknak, melyeket számomra - és még sokak számára - Molnár V. József és Pap Gábor neve fémjelez. Ezt a körülményt figyelembe kell venni az először Amerikában kiadott könyv hazai megjelenésének értékelésében, vagy amikor keressük a választ arra a kérdésre, hogy e jelentős mű fordítását miért nem hivatalos szervezetek és kiadók kezdeményezték. Indokaimat, melyek arra vezettek, hogy elvállaljam a fordítás megtisztelő feladatát, a következőkben foglalom össze:
a) Amennyire Sulyok Gézával, a könyv kiadójával meg tudtuk ítélni, az angolszász szakirodalomban talán ez a mű áll a legközelebb a szerves műveltség kutatásában mára kialakult alaptételekhez és elemzési eljárásokhoz, persze figyelembe véve a - szerzők indoeurópai voltából adódó és később kifejtendő - súlyos korlátokat és lényegbevágó eltéréseket.
b) A hivatalos tudománynak, a tömegtájékoztatásnak és az oktatásügynek azon képviselői, akik egyáltalán tudomást vesznek a szerves műveltség kutatásáról, vagy hallgatnak, vagy dühödt és eléggé alacsony szellemi színvonalú támadásokat intéznek ellene, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a lehető legelutasítóbb eszmei és politikai címkéket ragasszák rá és művelőire egyaránt. Ez a könyv segít megérteni e támadások indítékait és mibenlétét.
c) Tisztelője vagyok az angolszász műveltségnek, és úgy gondolom, egy angol szakosnak egyaránt feladata az angol nyelv és műveltség hazai népszerűsítése és a hazai gazdag ősműveltségi hagyomány megismertetése a külfölddel (ma ez utóbbi feladat feltétlenül sokkal fontosabb, mint az előző)."