Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
"Komádiba, Tótiba, bocskorban jár a liba" - Bosszantó folklórhagyományok
- 270 oldal
- karton
- ISBN:
Az értekezés a számos műfajt magában foglaló folklór alkotások sajátos csoportját alkotó falucsúfolók (helységcsúfolók) összegyűjtésére, folklorisztikai rendszerezésére, társadalmi néprajzi szempontú elemezésére vállalkozik. A gyűjtés földrajzi kiterjedését a Tiszántúl, a tágan értelmezett Debrecen vidéke jelenti. Az időbeli határokat tekintve a XVIII. századtól napjainkig terjedően követhető nyomon a falucsúfolók élete. A recens gyűjtés mellett feltárja a különböző publikációkban, a közgyűjteményekben őrzött kéziratos munkákban megbúvó adatokat. A falucsúfolók valamely falu, település lakójának, illetve lakóinak célszerűtlen, a szokásostól eltérő viselkedését, foglalkozását, tudatlanságát, logikátlan gondolkodását, ostoba vagy ostobának tartott vagy éppen ravaszságból ostobának tettető cselekedetét állítja pellengérre, figurázza ki. A falucsúfolókat egyik település mondja a másikról, de úgy, hogy közben önmagát is jellemzi. Különösen jól kirajzolódnak a falucsúfolók kapcsán a gazdasági, vallási, vagyoni, tájföldrajzi, mentális különbségek, a kistáji munkamegosztás jellemző vonásai, a házassági kapcsolatok. Az értekezés jelentős hozadékának tekinthető a verses falucsúfoló versezetek, s főként a falucsúfolókkal közeli rokonságban álló, gyakran azok előképéül szolgáló protestáns kollégiumi diákköltészet elekciós verseinek feltárása, melyekről a néprajztudomány eleddig csak érintőlegesen emlékezett meg. Érdekes tanulságokkal szolgálnak a feudalisztikus magyar társadalmi viszonyokat tükröző, a bihari kisnemesség sajátos szemléletét pellengérre állító falucsúfoló történetek, akárcsak a Tiszántúl meghatározó jelentőségű városának, Debrecennek a köztudatban ambivalens módon értékelt szerepét visszaigazoló helységcsúfolók. A bihari folklórhagyományban napjainkig élő két felvilágosodáskori falucsúfoló adoma (A csökmői sárkány; a bojti szérdék) vizsgálata nemcsak a közköltészet és népköltészet egymásra hatásának jellegzetes vonásait tárja fel, hanem a korabeli források, levéltári adatok révén keletkezési körülményeikre is fény derül.