Magyar népi vászonhímzések (Magyar népművészet 8.)

A vászonhímzések a magyar népművészet egyik sajátos ágát alkotják. A szűcs- és szűrhímzésektől, valamint a kerámiától és a bútorművességtől egyaránt eltérnek abban, hogy nem tanult mesteremberek készítményei. Asszonyi munka volt a hímzés, az otthon négy fala között készült, s elsősorban a házbelsőt volt hivatva díszíteni. Így nem is lett belőlük eladásra felkínált, vásári holmi.
A könyv tájékoztat az öltésformákról, amelyekkel e hímzéseket varrták: a motívumokról, amelyeket díszítőelemül használtak, továbbá a szerkesztési elvek rendszereiről, melyek nyomán a vászon adott részét díszítő szándékkal kivarrták. Végül stíluselemzések alapján meghatározza a magyar népi vászonhímzések lokális csoportjait.
A magyar gyűjtemények mintegy 30 000 tárgyak kitevő, nagyszámú anyagából 31 fekete-fehér és 22 színes kép, valamint 28 rajz ad ízelítőt három évszázad paraszti hímzésgyakorlatából.

TARTALOM:

Bevezetés 7
Mi a hímzés? 10
Az öltésformák 16
Motívumok 18
A minta 21
A mintaszerkesztés 24
A minta növelése 44
Szétesés, újrarendezés 50
Lokális stílusok 52
Befejezés 56
Bibliográfia 59
A képek jegyzéke 60
A színes táblák jegyzéke 63
Határon túli helységek 64
Képek 65