Újabb magyar ősmesék

„Azért szántam magam egy újabb, szintén a »pogány« mítoszainkat felidéző »ősmagyar« mesekönyv összeállítására,

- hogy emlékeztessek rá: a Jó végül mindig győz, bármilyen nehéz, veszedelmes és keskeny utat kell is bejárnia,

- hogy a végső, valóban emberi, értelmes cél a mennyei boldogságba, a Menyegzőre eljutni – a halhatatlanság országába,

- hogy a csalás, a hazugság, a kapzsiság, a kegyetlenség és harag nem vezet jóra,

- hogy az égi Tündérország, az üdvözültek lakhelye csodaszép és a Szerelem röpít el oda,

- hogy emlékeztessek rá: az örök élet és ifjúság forrása Odaát van…

- hogy meséink a feltámadás és örök élet Örömhírét hirdetik elmásított, megcsonkított maradékaikban is...

- és hogy ősvallásunk nem csak ősrégi, de hiteles is.”
(Bíró Lajos)
*
TARTALOM:

ELŐSZÓ
1. Mérhetetlen veszteségeink;
2. Milyen régi a magyar mese?
3. Ősvallásunk töredékei - a magyar „örömhír”;
4. Az ősmeséink jellegzetességei;
HIVATKOZÁSOK

MESÉK:
• A halhatatlanságra vágyó királyfi;
• A kővel berakott királyné;
• A liliomlány;
• A mosolygó alma;
• A möndölecskék;
• A Naphoz járó ügyes fiú;
• A Selyemrét;
• A szegény ember táltos tehene;
• A táltos kecske;
• Az aranyfogú tündér kisasszony;
• Fából-Faragott Péter;
• Hajnalcsillag;
• A csonka kezű lány;
• Mirkó királyfi;
• Vízi Péter és Vízi Pál;
• Leány, aki sem apátul, se anyátul nem született;
• Nap, Hold, Csillag kiszabadítása;
• Mese az ifjító madárról;
• Tündér Erzsébet;
• Vadásztestvérek;
• Aranyszem;