Vesztfál csevely (Egyed László illusztrációival) - Saját képpel

Ismertető: „Tegnap lesz, ami holnap volt” – így szól a kisregény első mondata. Valóban: a Vesztfáliában összegyűlő barokk poéták akár kortársaink is lehetnének, bár – ha hihetünk a jeles NSZK-beli szerzőnek – a csevely 1647 elején hangzott el. Mit akarnak egymástól ezek a különös és neves, ámbár a magyar olvasó számára jórészt ismeretlen s épp ezért kötetünk végén egy-két verssel is bemutatott költők? Kicsinyes filologizálásuk, eszeveszett ízlésficamaik, poétikus „barokkságaik” – mindez a harmincéves háború borzalmaival szembesítve – végül is értenünk adják: mi magunk vagyunk a szereplők, a huszadik század végi Európának halálos veszedelemben élő és elméskedő lakói. A könyv egyúttal párját ritkító stílusbravúr, s igazi csemege az irodalmi és más rejtélyek szerelmeseinek, hisz tekinthető akár kulcsregénynek is: a Gruppe 47 nevű s nagy hírű irodalmi csoportosulás tagjainak – H. Böllnek, H. VV. Richternek, H. M. Enzensbergernek s magának a szerzőnek – alakja sejlik föl a barokk antihősökben.- További ismertető: "Belelapozás".

--------------------- Zseniális nyelvi lelemények, elképesztő cirádafolyamok, pontos jellemzések és a komikum határát súroló helyzetleírások, a lázadó, ám kicsinyes és töketlenkedő, mégis halhatatlant alkotó irodalmárokról, akik sokszor intrikusan féltékenykedő torzsalkodások közepette kiáltványukkal hitet tesznek az emberi értékek örökkévalósága mellett. (Majd addig módosítgatják azt, amíg annak egész mondanivalója végül semmitmondóan beleolvad korának zűrzavaros, megalkuvásra hajlamos viszonyai közé). Barokk környezetben a mindenkori írástudók felelősségét firtatni nyelvi és történelmi bravúr, még ha Grass szerint soha nem volt és nem is lesz az ilyen találkozóknak különösebb politikai jelentősége. A felolvasásra szánt művek megmaradnak, végeredményben az irodalomnak és az utókornak úgyis csak ezek a fontosak.