A csúnya hercegnő + Rókák a szőlőben I-II. + Száműzetés + A zsidó háború I-II. (A zsidó háború - A fiúk - Eljön a nap!)

A CSÚNYA HERCEGNŐ
Margarete, ​Tirol úrnője, a XIV. században élt, amikor a várak hatalma csökken, a városok szorgalmas polgárainak kezében hatékonyabb fegyver csörög – a pénz. A Római Birodalom örökéért folytatott vetélkedésben Tirol hegyekkel körülzárt, gazdag földje fontos szerepet játszik: a Luxemburg, Wittelsbach és Habsburg család küzd egymással birtoklásáért. A csúnya hercegnő a vetélkedések, küzdelmek közepette, a városok fejlődéséért harcol. Szeretetre, emberi közösségre vágyik, de sem alattvalói ragaszkodását, sem az egyéni boldogságot nem találja meg, förtelmes külleme mindenkit elriaszt. Mindkét házassága boldogtalan, gonosz embert választ szeretőjének. Kezéhez vér tapad, kínzó bűntudat gyötri és még a gyűlölt vetélytárs, Ágnes, megölése sem hoz vigaszt összetört, meghasonlott szívének, mert mindig a szépséges, bájos asszony marad a győztes, még halálában is. A tűzvész és pestis sújtotta ország Habsburg kézre jut és az öregedő, csúnya asszony, élete roncsai felett, már csak a mértéktelen evésben talál gyönyörűséget.

RÓKÁK A SZŐLŐBEN I-II.
Az egész világirodalom számára ösztönző volt a történelmi elbeszélő műfajok elterjedésére. Ennek az újra divattá váló műfajtípusnak talán legművészibb és legnépszerűbb szerzője a német Lion Feuchtwanger…
A Fegyvert Amerikának című (magyar fordításban: Rókák a szőlőben) Beaumarchais kalandos, némileg kalandor élete kapcsán idézi a francia felvilágosodás és Amerika szabadságharcának korát."

SZÁMŰZETÉS
Ez a regény Feuchtwanger Váróterem című trilógiájának harmadik kötete. Színhelye Párizs, a szalonok és éjszakai mulatók városa, ahol 1935 táján százötvenezer német emigráns él. Közülük való Sepp Trautwein is. Tehetséges, elismert zeneszerző, a müncheni Akadémia tanára, aki vállalja a száműzetés minden kínját, hogy szabadon alkothasson.
Mikor azonban a nácik elrabolják és koncentrációs táborba hurcolják Friedrich Benjamint, a párizsi német emigráns lap munkatársát, Trautwein lemond hivatásáról, a zenéről, hogy ezentúl mint újságíró harcoljon Benjamin kiszabadításáért. A szinte kilátástalan küzdelem váratlan sikerrel zárul. Benjamin kiszabadul. és Trautwein visszatérhet a zenéhez. Megkomponálja a „Váróterem”-szimfóniát, mely a száműzetés korának zenei szimbóluma.
Feuchtwanger mesteri kézzel fogja össze a sok szálú cselekményt, és érzékletes képét nyújtja a rettegés és a hősi helytállás korának.

A ZSIDÓ HÁBORÚ I-II.
A ​világszerte rendkívül népszerű s nálunk is közkedvelt író a regénytrilógiájában az ókorba kalauzolja az olvasót: a Flaviusok – Vespasianus és Titus császár, főként pedig Domitianus „Úr és Isten” – uralkodásának napjaiba. Abba a korszakba, amelyben a központosított hatalom despotizmusa a csúcspontjához érkezik, s az egykori római köztársaság emléke már csak ártalmatlan legendaként él tovább. Feuchtwanger regényének hőse Josephus Flavius történetíró. Ez a különös, kivételes képességű ember egy bonyolult ellentmondásokkal terhes kor szimbóluma. Dávid törzséből származó pap, aki fegyverrel a kezében harcol a hatalmas Róma és a kicsiny Júdea egyenlőtlen háborújában a birodalom kegyetlen erőszakszervezete ellen, egyben azonban „világpolgár'” is, akinek a legfőbb gondja, hogy meglelje az egész ismert emberiséget egybefűző szálakat. Drámája abban rejlik, hogy sokáig nem tud dönteni az őt útjára bocsátó közösség szolgálata és személyes hiúsága, a hazájához népéhez való kötöttsége és tudományos pályafutásának vonzó, magasba emelő lehetőségei között. Élete alkonyán, reményeiben megcsalatkozva, szülőföldjére tér vissza, hogy végül – amire ifjúkorában nem volt képes – az újra fellobbanó szabadságharcban a halált válassza.