Modern magyar művészet

A XX. század magyar képzőművészete, eseményekben, irányzatokban és jelentős alkotásokban gazdag története jellegzetes nemzeti sajátossága mellett is kiszakíthatatlan része az európai művészetnek. Fejlődését főként két ellentétes felfogású festő, Szinyei Merse Pál és Munkácsy Mihály múlt századbéli munkássága szabta meg. A modern szellemi áramlatok általában vagy Szinyei tiszta festőiségének vagy pedig Munkácsy társadalmi kérdésekkel szorosan összefonódó művészetének voltak a folytatói.
Németh Lajos pontos tárgyismerettel, érzékeny elemző készséggel és a képzőművészeti anyag átélt interpretálásával mutatja be a nyugati irányzatok magyar változatait: az impresszionizmust, posztimpresszionizmust, szecessziót, expresszionizmust, konstruktivizmust, szürrealizmust és a non-figuratív törekvéseket, melyeknek bonyolult szövevényéből kiemelkedik Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Egry József, Derkovits Gyula és Barcsay Jenő életműve. A nagy stílusáramlatok mellett egy speciális magyar képződményt is ismertet a szerző, a népies ihletésű és a magyar táj élményével és típusaival összefonódó alföldi iskolát. A magyar képzőművészet egészét mégsem lehet csupán iskolákkal jellemezni. Csontváry Tivadar, Gulácsy Lajos, Nemes Lapmérth József és Vajda Lajos maguk teremtettek stílust, eredeti, senkihez nem hasonlítható festészetük olyan eredményekkel járult hozzá az európai művészethez, amelyekre egyik irányzat sem volt képes. A hét évtized festészetét, szobrászatát és grafikáját tárgyaló tanulmányt közel 200 fekete-fehér és 36 színes kép illusztrálja.